Göbbels beszéde az angol légitámadások megtorlásáról

Berlin, november 28.
(Német Távirati Iroda.)
Az ellenséges oldal - mondotta egyebek között Göbbels dr -, nyilván teljesen hamis és csalóka reményekben ringatja magát ennek a cinikusan durva angol harcmodornak feltételezett kilátásaival kapcsolatban. Azt hiszi, hogy ezzel megtörheti a német otthon háborus szellemét és ezzel olcsó, egyáltalán nem katonai győzelmet arathat felettünk, amely eddig a becsületes csatamezőn megtagadhatott neki és nem is fog soha elérni.

Anglia, amint az első világháboruban a kiéheztető tengerzárral, a második világháboruban foszforral és tűzzel harcol asszonyok és gyermekek ellen, akik védtelenségükben természetesen hálásabb célpontjai a brit gentlemaneknek, mint a fegyveres német katonák: azokhoz, amint ezt a délolaszországi arcvonalunk ujra bebizonyitja, csak nem szivesen és vonakodva merészkednek.

Más nagyvárosok mellett most a brit birodalmi fővárosra is sor került. Az ellenség elárasztja romboló- és gyujtóbombákkal, tömegével üriti a foszfortartályokat kulturkincseire, kórházaira, templomaira és munkáslakónegyedeire és diadalmasan annak a reményének ad kifejezést, hogy a lakosság hosszabb időn át nem birhatja ezt ki, hanem összeomlik alatta s az ellenség kivánságának megfelelő véget vet a háborunak feltétel nélküli megadással: ennek következtében aztán zálogba adnák életüket, eladnánk lakosságunkat. A férfiaikat munkásrabszolgákként kiszolgáltatnák a bolsevizmusnak és a német jövendő minden reményét eltemetnék.

A birodalmi főváros és lakossága, valamint az egész német nép nevében csak azt az egy választ adhatom erre: soha. Nem gondolható el olyan helyzet, amelyben ilyen kétségbeesett lépésre szánhatnánk magunkat. Az ellenség megsemmisitő szándékaival olyan ellenálló akaratot állitunk szembe, amelyet egyáltalán nem lehet megtörni.

A londoni sajtó kijelenti - folytatta Göbbels dr. -, hogy Berlin lakossága most kezében tartja a háboru eldöntését. Ha az ellenség véleménye szerint a háborut e pillanatban a német nép magatartása dönti el, akkor ez a döntés már meg is történt. Azzal, hogy az angolok repülőiket "háztömbtörök"-nek nevezik, nyiltan elismerik, hogy a brit légierő nem azt az utasitást kapta - amint ezt mindig állitották azelőtt -, hogy a német hadiiparra sujtson le, hanem, hogy német lakónegyedeket döntsön romba és égessen porig, vérig kinozza a lakosságot s asszonyokat és gyermekeket öljön meg a legbarbárabb módion.

A német nép megjegyzi ezt magának. Az egész világ elitélte ezt a harcmodort. A német nép izzó gyűlölettel felel rá. A német népet ma felháborodás, düh és nemzeti rajgondás tölti el. Németországban nincs viharosabb követelés annál, hogy kamatos kamatokkal megfizessék egyszer a Themze-parti bűnözőknek, amit eddig elkövettek és elkövetnek.

Jön a megtorlás
A német nép nyugodt lehet afelől - állapitotta meg Göbbels dr. -,  hogy éjjel-nappal lázas szorgalommal dolgoznak ennek a megtorlásnak az előkészitésén és ha egy szép napon majd rátör Angliára, a brit nép köszönetet mondhat azoknak, akik az éjszaka sötétjében rátámadtak békés városainkra s tüzet és pusztulást, halált és szenvedést szórtak asszonyainkra és gyermekeinkre. Eközben - folytatta a miniszter - egy egész nemzet fáradozik azon, hogy a fájdalmas próbára tett városokat átsegitse az ellenséges légi terror borzalmain.

Göbbels dr. ezután párhuzamot vont a két világháboru között. Az első világháboruban szemben - mondotta - ma nincs nyoma a lelkierő elfáradásának vagy elernyedésének a hosszu háboru fokozott követelményeinek következményeképpen, nincs sehol kétség, mindent jobban tudás.

A nemzeti szocializmus eszménye lenyűgöző erejével teljesen átformálta a nép legértékesebb részét és nagyrészt felelősségére bizta a mai idők feladatait.

Az ifjuság utánpótlása a hadsereg számára minden fegyvernemre nézve a hosszabb háboru alatt inkább javul, mint romlik. Az ifjuság idealizusa és lelkes harckészsége ugyanaz, mint a háboru elején. A német ifjuság alapján lehet a német népet megérteni. A világ egy népe sem mérkőzhet vele katonás szellem terén.