Beszélgetés Rozsnyai Lajosnéval férje haláláról

Egy hete mult, hogy Rozsnyai Lajost, az Arizona mulató fiatal igazgatóját eltemették, de az artistavilágban még mindig találgatják, miért vált meg az élettől a tragikus sorsu fiatalember. Halálával kapcsolatban a legkülönbözőbb hírek keringenek, ezért felkerestük Rozsnyai Lajos fiatal özvegyét, hogy megtudjuk tőle, mi az igazság.

Özvegy Rozsnyai Lajosné, Mázik Márta a modern bérpalota lépcsőházában elhelyezett lakók névjegyzékében még most is leánynevén szerepel. A kétszobás lakás polgári egyszerűséggel, de ízlésesen van berendezve. A piros bársonnyal bevont rekamién fekete ruha, fekete gyászfátyol fekszik, Rozsnyai Lajos özvegye sápadtan, megkínzott arccal jön a hálószobából, ahol egy kis asztalon örökmécs ég.

A fiatalasszony tíz nap alatt éveket öregedett vörösre kisírt szeme átvirrasztott éjszakákról tanuskodik. Fáradtan vonszolja magát, olyan mint egy nagybeteg, aki a kórházi ágyból kelt fel.
- Az a hír járja, hogy férje öngyilkosságának egyik oka családi körülményeiben rejlik,- tesszük fel a kérdést. – Arról beszélnek, hogy anyósa nem jó szemmel nézte házasságukat és ez rendkívül elkeserítette Rozsnyai Lajost?
Mázik Mária, a néhány nappal ezelőtt még ragyogó szép, fiatal táncosnő egykedvűen néz maga elé, majd halkan, alig hallhatóan megszólal:
- Végeredményben nem volt nekem semmi bajom az anyósommal. Két évvel ezelőtt esküdtünk össze Pipivel titokban, néhány hónappal ezelőtt azonban Miss Arizona is tudomást szerzett a dologról. Nem tett nekem emiatt egy szó szemrehányás sem, egyszerűen tudomásul vette a tényeket. Továbbra is ugy kezelt a mulatóban, mint addig, soha nem bántott meg és soha nem hozta tudomásomra, hogy nem tetszik neki ez a házasság.
- Szegény Pipi sem említette előttem- lehet, hogy gyengédségből -, hogy szülei
szemrehányást tettek volna neki a házasság miatt,- folytatja könnyes szemmel. Halála előtt néhány nappal közölte velem, hogy szeretné, ha a Vörös Malom mulatóba szerződnék. Említette, hogy már meg is beszélte a dolgot a mulató tulajdonosával. Hogy mi volt ezzel a célja, szegényke nem említette…
- Most már nem kerül erre sor - mondja sírva , nem megyek többé mulatóba,
megpróbálom másképp megkeresni a kenyeremet. Az én életem, férjem halálával, zsákutcába jutott.

A fiatal özvegyasszonyt rázza a zokogás. Nem is kérdezünk tőle többet, hisz minden kérdés egy- egy sebet szakít fel. Amikor elhagyjuk a házat, bérautó áll meg a kapu előtt. Özvegy Rozsnyai Lajosnéért jött, hogy mint mindennap, most is kivigye férje sírjához…