Budapest

A magyar madárvilág leghasznosabb és talán legkedvesebb madarai a cinkék vagy cinegék. Vidéki ember előtt a cinegék jól ismert állatok, de még a nagyvárosi ember is sokszor látja őket, mert némelyik cinegefaj valósággal városi lakossá vált: beköltözött a kertes villák és családiházak szomszédságába. A madárvilág építőművésze, a függő cinege, azonban rejtett életet él; kevesen vannak, akik elevenen is gyönyörködni tudnak benne.

Pedig aki egyszer látott függő-cinkefészket, az sohasem felejti el, mert a fészek olyan tökéletes a többi madárfészek mellett, mint a felhőkarcoló a kunyhó mellett. A függőcinke a maga csodálatos fészkét valami lelógó fűzfaágra vagy nyárfaágra szövi rá. A szövést itt szó szerint kell vennünk, mert a fészek váza faháncsból készül és olyan tökéletes, mintha csak horgolótűvel horgoltak volna. Ezt a vázat azután kívül-belül fűzfa- és nyárfabarkával rakja ki, végül pedig a gyékény buzogányának finom pelyhével béleli ki.

A kész fészek igazán tökéletes pólya a tojásból kikelő kis függőcinkék számára, de nem is fordul elő, hogy ebben a tökéletes lakásban a kicsinyek megfázzanak. Érdekes, hogy a fészket a madárszülők mindig szélcsendes helyen igyekeznek készíteni; a vékony ágra felfüggesztett fészek azonban így is állandóan himbálózik. Csoda, hogy a kicsinyek nem kapnak benne tengeri betegséget, de valószínű, hogy cinke-őseik már évezredek óta megszokták ezt az örökké mozgó
otthont.