Skót balladák

Somlyó György fordításai – Officina

A magyar irodalom szép tradíciójának szép folytatása Somlyó György kis skót ballada-gyüjteménye: tudjuk, mekkora hatással voltak egy időben a skót balladák maguk is, meg a belőlük leszürt emlékek is, irodalmunkra: szép folytatása annyiban is, hogy kapcsolódni igyekszik nagy fordítók művéhez. Olykor egész tudatosan is: Aranytól nemcsak szószerint vesz át egy-egy remekbe megoldott sort (pl. „Egy mérföldet se tettek ők – kettőt, hármat alig….)

Ilyen apró antológiának túl szűk a kerete, hogy az összehasonlításában valami, törvényszerűség érvényesülhessen. Kereshetnénk benne a különösen neves és reprezentatív darabokat, meg is találjuk pl. Barbara Allan-t meg a A nyugtalan sír-t, de legalább is részletek a Robin Hood vagy a Chevy-Chase ciklusából szintén hozzátartoznának a nagy reprezentatív darabokat hozó gyüjteményhez.

Ha az volna a szempont,hogy a magyar népköltés közeli párhuzamait keressük, akkor helyénvaló A bitótól megmentett lány meg a Lord Lovill, de hiányolhatjuk a híres Binnorie-balladát, a Jávorfácska meséjének északeurópai balladai párhuzamát. Ez a kis gyűjtemény azonban nem lehet más, mint ízelítő, a fordító pillanatnyi kedvteleséből való csipegetés.

Izelítőnek ízes és üde. A hang, amit a fordító megszólaltat, soha nem üt el attól, amit az irodalmi hagyományok alapján a skót balladáktól elvárunk, és csak ritkán az eredeti balladák hangnemétől. Az eredeti balladáknak talán nem is mindig önkéntelen dísze a teljes keresetlenség, formában és kifejezésmódban egyaránt; a fordító legtöbbször győzi is a keresetlenséggel, csak olykor siklik ki, mint amikor egy sort, ami az eredetiben úgy szól, hogy "nieg-halt". így ad vissza: "zöld füvet vére fest". vagy amikor A rongyos-bangyo (nem ringyes-rongyos) cigányok balladájában a rímjátékot az igealakok lehetőségein túl erőlteti.

A skót népballadák- Aranyék és Gregussék idejének elmúltával inkább csak mint teória éltek irodalmi tudatunkban. Somlyó könyvecskéje jókor jött; hogy felfrissítse, konkrét élménnyé tegye ezt a költészetet; amely - nagy hagyományok jogán - szervesen tartozik irodalmunkhoz.

Honti János