A Délvidéki Szépmíves Céh kiállítása

 Mintegy húsz délvidéki művész látogatott el hozzánk a Mária Valéria-utcai Műbarát helyiségeibe. Kiállításuk eleven anyagot mutat be, amely ha nem is gazdagítja új vonatkozásokkal művészi életünket; örvendetesen számol be arról, hogy a Délvidék kiszabadult egykori képzőművészeti elhagyatottságából. Mai művészet nem provinciális kísérletezők, hanem minden vonatkozásban belékapcsolódnak a magyar képzőművészeti élet európai jellegébe.



Vannak közöttük, akik Belgrádban, vannak, akik Zágrábban, vannak, akik Budapesten tanultak. És íme mégis egy nevezőre hangolta őket a művészet, amelynek lehetnek és mindig voltak is nemzeti különösségei, de alapjában mégis mindig egy és azonos volt: az art una, az a terület, ahol a tévelygő és gyűlölködő emberiség a legkönnyebben értette meg egymást.


Egy kiállító kivételével e művészek mind a fiatal művésznemzedékhez tartoznak. Legtöbbnyire kissé átalakító elképzelők; akik éppen úgy, mint a főváros művészei, sok minden féle művészi irány felé igazodnak, anélkül, hogy meg figyeléseik realizmusáról messzire letérnének. Szobrászaik közül Baranyi Károlyt és Zentai Tóth Istvánt külön is megemlítjük.