Az Illervölgyben, Ulm tájékán, létesítették az új gyógyszer tömeges előállítására a világ legnagyobb méhfarmját. 2000-3000 méhcsalád él ott mintegy 800 ilyen királynő vezetése alatt. A királynő 3-4 évig is elél, míg a méhmunkásoknál a 40 nap már matuzsálemi kornak számít.

Nagyítóüveg alatt a méh fulánkja: végén tisztán látszik a mérget tartalmazó kis zacskó. Régebben megölték a méhet, amikor fulánkját kitépték; hogy a 0.15-0.3 milligrammnyi mérgét megszerezzék. Ma egy bizonyos masszába szúratják a méh tövisét s e masszából vonják ki a mérget.

A méhek társadalma három termekkel ajándékozza meg az embert: a mézzel, a viasszal és a fulánkméreggel. Az előbbi kettőt mindenki jól ismeri; a fulánkméregről, mint jótékony adományról, annál kevesebben tudnak. Igaz, hogy öreg javasasszonyok már ősidők óta ajánlgatták a reumában szenvedőknek, hogy csípessék meg magukat méhekkel. S az illető betegek állapota csakugyan rohanvást javult.

Ujabban aztán az orvostudomány is rávetette magát a méhméreg tanulmányozására s csakugyan rájött, hogy a fulánk mérge valóban gyógyítja az emberi reumát. Hogy miért, azt máig sem tudni: a kutatók máig sem ismerik ennek az állati méregnek kémiai hatását.

Mihelyt azonban az orvosok között híre ment az új gyógyszernek, egyszeriben óriási kereslet mutatkozott világszerte a méhek után. Eleinte megcsípették a betegeket, naponta néha tizenkétszer is. Persze, kevés ember tűrte ezt a fájdalmas gyógymódot szívesen. Egy dr. Forster nevű fiatal tudós azonban feltalálta a módját annak, hogy közvetlen csípés nélkül, csupán bedörzsölés útján juttassa be a szervezetbe a méh mérgét.

Ez volt a régi gyógyeljárás a reuma ellen: naponta tizenkét méhcsípés. Ma kenőcsöt készítenek s ezt dörgölik be az ember bőrébe. A kenőcsben benne van a kis kristályokká száradt méhméreg s ezek a kristályok vörösre dörgölik az ember bőrét, de egyben befuttatják a gyógyanyagot.

Vegyi gyárban termelik ma nagy tömegben a méhmérget. A feladat nem könnyű, mert a méhek legfeljebb csak 3 vagy 4 kilométernyi körzetben röpdösnek s a sokezer méh számára ilyen kis körzetben elegendő virágot termelni nem könnyű. A környező parasztgazdákat erősen virágtermő növényekkel látják el a méhfarmból.

Egy szerkezettel dörgölik ma be a reumások bőre alá a méhmérget. A fiatal méhecske, mint ezt megállapították, kibúvása első napján még teljesen méregmentes. De már első vagy második napjától fogva termelni kezdi a mérget s termelése az életének 15. napjáig fokozódik.

A méhszedő lányok feje fölött tisztán látni az óriási fürtben lógó méhcsaládot. A leányok egyáltalán nem félnek attól, hogy a méhek őket megcsípik: alaposan nekiöltöztek, kesztyű a kezükön, fátyol a fejükön, nadrág a lábukon s így aztán bátran szedegetik ki a rajból az egyes méheket.

Az illervölgyi méhfarmon tömegével állanak az állványok s előttük a méregszedőlányok, akik a fehér tányérban lévő masszát szuratják meg a méhekkel. Ezt a masszát „fejik meg” aztán a vegyi laboratóriumban, ahol most már vegytiszta alakban kapják meg a reumások gyógyszerét.