Az emberisig túlnyomó nagy része - úgy az, amely az Ószövetség, mint az, amely a görög-római mitológia alapján képzelte el magában a világmindenség szerkezetét - évezredeken keresztül meg volt arról győződve, hogy a Föld valamilyen óriásig lapos korong s hogy e korong körül forog az egész további világ: a Nap, a Hold, a planéták és a csillagok milliói.
A világegyetemről alkotott ezt a felfogást „antropo-centrikus”-nak nevezik, mert az egész elgondolás középpontjában maga az ember („antropos”) állott, mint akinek kedvéért létesült az egész világegyetem, Földestül, Napostul, csillagostul. Lényeges alkotóeleme volt ennek az elképzelésnek az égitestek köralakú mozgása is, mert hiszen az ember csak úgy állhatott az egész masinéria „közép”-pontjában, ha a világmindenség minden mozgása csupa pontos kört ír le. Ez a körkörös mozgás jelentette a legnagyobb tökéletességet, a harmóniát, az egyenetlenséget és kiegyensúlyozottságot, persze mindenütt az emberrel, mint centrummal, mint legfőbb tengelyponttal a világtörténések menetében.
Persze voltak már az ókorban is egynémely gondolkodók, akik gyanúperrel éltek ezzel a túlnagy tökéletességgel szemben. A naptárnak bizonyos rendellenességei tűntek nékik elsősorban szemükbe. Ha csakugyan olyan pontos köralakú harmóniában forog; az egész égbolt a Föld körül, hogy lehet akkor mégis az, hogy télen rövidebbek a nappalok, nyáron meg az éjtszakák?! A Julius Caesar-féle, meg a Gergely pápaféle naptárreformok már számot vetettek ezekkel a fenntartásokkal. De meg a Földnek „lapos-korong” volta ellenében is korán támadtak kétségek: hiszen senki még nem látta ennek a korongnak a szélét, nem „lógathatta le a lábát” a Földkorong széléről.
S nem Kolumbus Kristóf volt az első, aki gyakorlatilag is vallotta azt a meggyőződést, hogy a Föld nem korong, hanem golyóbis s hogy ennélfogva hajón el lehet a globus túlsó oldalára jutni, sőt körül is lehet a Földet hajózni. Arra persze még az ilyen merész vállalkozók sem gondoltak, hogy a Föld nem középpontja a mindenségnek, vagyis hogy nem a Nap forog a Föld körül, hanem ellenkezőleg: a Föld meg a többi - akkor ismert - csillagzat kering a Nap körül.
Ez volt az emberiség világfelfogása abban az időpontban, amikor a lengyel-porosz Thorn városában 1473-ban egy nagykereskedőnek, a krakói Koppernigk-nek fia született. Az apa korán elhalt s a gyerek nevelését nagybátyja, egy Lukas Watzelrode nevű pap, később püspök, irányította. A kis Koppernikus Miklós Krakóban, majd az olasz Bolognában és Padovában tanult jogot, teológiát, orvostudományt, matematikát, asztronómiát, pénzügytant, sót még festéssel is foglalkozott.
Kedvenc foglalkozása a csillagászat volt s csakhamar olyan hírre tett ezen a téren szert, hogy 27 éves korában, az 1500-i jubiláris esztendőben, meghívták Rómába a pápai udvarba - tartson a jubileumi évek csillagászati kiszámításától előadást. A fiatal tudós előadása olyan mély benyomást gyakorolt a Laterán uraira, hogy még évtizedek multán is, amikor valamilyen kalendáriumi kérdés merült, fel s Koppernikus már a messzi Kelet-Poroszországban élt, tőle kértek szakvéleményt.
Koppernikust ugyanis időközben nagybátyja, a püspök, befolyására kanonokká nevezték ki s ezenkívül orvosi teendői voltak a püspök személye körül, ő azonban nem elégedett meg ennyivel, hanem a lengyel fejedelem számára pénzügyi tervezetet dolgozott ki a lengyel valuta értékállandóságának biztosítására. Ez volt az egyetlen könyve, amely Koppernikus életében nyomtatásban megjelent.
Közben pedig a legnagyobb titokban tovább folytatta a világrendszer szerkezetére vonatkozó kutatásait. Ezekről egyik tanítványa elébb egy kis füzetet adott ki s ez kéziratban terjedt el. Itt Koppernikus azt a felfogást vallja, hogy nem a Föld, hanem a Nap a mindenség közepe; a Nap körül kering a Föld is, a planéták is, meg a csillagok milliói is, mégpedig szabályos kör-formában.
Már közeljárt a hetvenedik életévéhez, amikorra Koppernikus arra szánta magát, hogy ezt a feltevését könyv formában is megírja. De amikorra a könyv nyomtatásban megjelent, Koppernikus már halálos ágyán feküdt. Ilyenformán azt sem vehette tudomásul, hogy kiadója a könyv előszavában rútul becsapta. Ott ugyanit azt írta meg a kiadó, hogy Koppernikusnak ez a könyv nem a teljes meggyőződése, hanem csupán tudományos feltevése.
A kiadó ezt a fenntartást azért írta be a könyvbe, mert félt Luther és Melanchton támadásától, akik ebben a kérdésben szigorúbban gondolkoztak, mint maguk az akkori római papák. (Igaz viszont, hogy Koppernikus művét később a római pápa is a tiltott könyvek lajstromára tette, úgyhogy 1760-ig katolikus ember, külön engedély nélkül, nem olvashatta Koppernikus könyvét.)
Koppernikus ezzel a forradalmi művével felborította minden addigi elképzelésünket az embernek a világmindenséggel szemben való szerepéről. Ha már nem a Föld a világ közepe, akkor még sokkalta kevésbbé az az ember: vagyis a thorni tudós alaposan meggyomrozta az emberi hiúságot. Ehhez még az is hozzájárult, hogy rövidesen maguk a csillagászok is - elsősorban a kor egyik legnevesebb asztronomusa. Tycho Brahe svéd csillagász - hibákat fedeztek fel Koppernikus számvetéseiben. Amikor ugyanis Koppernikus a földpályát szabályos körformájúnak írta le, természetesen nagyot tévedett. Hiszen ma már tudjuk, hogy az égitestek egy része elliptikus pályát fut meg a Nap körül. így aztán Brahe is elejtette Koppernikus égirendszerét.
Koppernikus most négyszáz éve húnyt el. Napjaink csillagászati tudománya persze tisztában van a koppernikusi rendszer hibáival. Viszont annál nagyobbra értékeli azt a lángelméjű intuíciót és erkölcsi bátorságot, amellyel a kanonok úr szembe merészkedett helyezkedni egy többévezredes hagyomány balítéleteivel szembe egy egész világgal és megalapozta a modern ember független világszemléletét.
S. G.
