A Magyar Távirati Iroda római munkatársa a bombázás utáni életéről a következőkben számol be:
A háborus Rómából sok régi tény tűnt fel, de ugyanakkor rengeteg uj szinnel gyarapodott. A legnagyobb kérdés a vízszolgáltatás.

Néhány negyedben még nem állították helyre a vízszolgáltatást és itt még egyelőre nélkülöznie kell a lakosságnak az aqua marciát, amelyet pompás frissessége miatt már a régi rómaiak is annyira szerettek.

A hatóságok előtt álló másik nagy kérdés a bombatámadás sujtotta Róma hajléktalanná vált lakosságának elhelyezése. Két megoldási lehetőség kínálkozik, egyrészt magában Rómában biztosítani helyet számukra, - ez főleg a dolgozó munkásokra vonatkozik – a másik lehetőség pedig a lakosság Rómából való elköltöztetése. Az utóbbi megoldás kivitelét nagyon megkönnyítette az a rendelkezés, hogy az eltávozni óhajtók gépkocsijukhoz benzint kapnak.
A lakosságnak az a része, amelyet nem rögzitett a feltétlen szükség az olasz fővároshoz, élt is az alkalommal és Róma utcáin a bombázás utáni napokban megjelentek a különféle használati szándékozók az elosztó hivatalban jelentkeznek, ahol engedélyüket haladéktalanul megkapják.

Ezekben a napokban sokan keresték a lapok utján eltűnt hozzátartozóikat és több eltévedt gyermek szülei is ezen az uton értesültek gyermekük hollétéről.

Egy eltévedt gyermeket maga a királyné vett gondozásába, amíg szülei nem jelentkeztek. A gyermeket állandó jelleggel üdülőtelepekre szállítják, hogy kikapcsolódhassanak környezetükből és nyugalomhoz juthassanak.