Érdekes vendége van most fővárosunknak. Borchgrevink Karszten, a norvég születésű délsarki kutató-utazó érkezett körünkbe, hogy a Magyar Földrajzi Társaság meghívására előadást tartson az Uránia-szinházban.
Borchgrvink földije Nansennek, a ki az éjszaki sark jégvilágának kikutatásával szerzett magának és hazájának dicsőséget, mig Barchgrevink a déli sark rejtelmeit tárta fel a tudománynak.
Azóta, hogy 1842-ben Ross kapitány Ausztriától délre felkereste és kikutatta a déli sark szárazföldjét, nagyon kevés történt ennek a földrésznek kikutatására. Most újra Borchgrevink mutatta meg az arra vezető utat s terelte rá a tudós világ figyelmét. 1895-ben egy norvég bálnahalászó hajóval, az ŤAntarktikť-kal sikerült áttörnie a jégsorompókat s az Adare hegyfoknál jutott a déli sark szárazföldjére. Ő volt az első, a ki az Antarctica hatodik földrészt lábaival érintette.
Borchgevink fényes eredménynyel tért vissza első utazásáról. A londoni hatodik nemzetközi földrajzi kongresszus nagy elismeréssel adózott a bátor utazónak. De újabb vállalatára mégis nehezen tudott anyagi támogatást találni.
Ennek okát részben abban kell keresnünk, hogy akkor a világ figyelme még mindig inkább az éjszaki sark felé irányúlt s a tudós közvélemény nem bízott Borchgrevink vállalatának realitásában; mert nagyon vakmerőnek és kivihetetlennek találta azt a tervét, hogy egy egész telet töltsön a déli sark jégvilágában és sötétségében.
1898-ban talált mégis pártfogót, az angol milliomos könyvkiadó Newnes személyében, a ki nagy expedicziót szervezett Borchgrevink számára. Harminczötezer angol fontot (840,000 koronát) adott e czélra. Nansen ŤFramť hajójának építője a ŤSouthern Crossť (Déli kereszt) nevű halászhajót építette úgy át az expediczió czéljaira, hogy a Jegestenger veszedelmeivel daczolhasson.
Angol lobogó lengett a hajón, de személyzete majdnem teljesen norvégekből állott. 1899-ben nagy veszedelmek és nélkülözések leküzdése után sikerült neki a jégen átküzdenie magát s elérte a szárazföldet, a hol tiz emberével átélte a hosszú, teljesen sötét telet, mialatt hajóját visszaküldte Ausztráliába.
A következő év tavaszán (1900-ban) a vakmerő utazó hozzálátott a sarki szárazföld kikutatásához. Nyolczszáz angol mérföldnyi vonalban haladt előre a tengerpart mentén. Érintette a jéggel boritott két nagy tűzhányót, az Erebus-t és Tirror-t s végűl eljutott a hatalmasan égfelé tornyosuló jégfalhoz, melyet akkoráig megmászhatatlannak tartottak.
Nagy elszántsággal és bátorsággal megmászta a jégfalat két lapp kiséretében s kutyáival és szánjaival azon túl jóval messzebbre hatolt elő a 78° 50’ déli szélességig, a földnek legdélibb pontjaig, melyet ember lábai érintettek.
Borchgrevink szerencsésen minden veszteség és idegen segítség nélkűl vezette ki expediczióját a jégből.
A délisarki expedicziók közűl, melyek később indultak útra, csak a német érkezett vissza. Az angol és svéd expedicziók, melyek a Borchgrevink által kikutatott vidékre mentek, a mint tudjuk, még ott vannak és nagy veszedelemben forognak.
Borchgrevink hazatérése után körútat tett Amerika és Európa államaiban, a hol felolvasásokat tartott fényes eredményű kutató expedicziójáról. Egyben tudományosan rendezte és feldolgozta a gyüjtött anyagot. Most pedig dolgozik nagy munkáján, melylyel be fog számolni utazása eredményéről, melyet előadásaiban is ismertet a világgal.
Ebben az újabb felolvasó körútjában érintette Berlint, Stettint, Danzigot, a napokban tartott előadást Bécsben és most érkezett a mi körünkbe, hogy nálunk is beszámoljon a déli sarkon tett kutatásai vívmányairól.
Borchgevink 1864-ben született Krisztiniában. Norvégiában bevégzett tanúlmányai után évek során át Németországban folytatott természettudományi tanúlmányokat. Innen Autsztráliába utazott, a hol előbb mint földmérő, majd mint a sidney-i egyetem egy osztályának a Corerwaal Academy-nek tanára működött. Ausztráliában a német Möller báró botanikus buzdítására vette tervbe délsarki utazását.
Borchgevink mint előadó is rendkivűli módon be tudja kötni hallgatóit. A lapok nagy elismeréssel szólanak érdekes előadásairól, melyekben érdekfeszítőleg ecseteli az expediczió történetét, annak veszedelmeit, nélkülözéseit és a félévig tartó vaksötét sarki télnek élményeit. Mindezeket a dolgokat remek vetített fényképekkel illusztrálja.
