A Ladoga-tó, vagy finn néven Laatokka, hatalmas vize természetes határ Finnország és Oroszország között. Á Ladoga-tó két sokat szereplő földszorost, a Karjalai- vagy Karéliai- és az Aunuszi- földszorost választja el egymástól.
Aki napsütésee nyári napon látta már a Ladoga-tavat és partjait, sohasem fogja ezt a hatalmas színházi díszletre emlékeztető látványt elfelejteni. A gyöngyházfényű vízben a világoskék északi ég és az óriási tavat szegélyező erdők tükröződnek, a számtalan kisebb-nagyobb sziget mély tónusú smaragdként ül a csendes vízfelületen. A különös, méltóságon fenségben pompázó északi természet, zavartalan csendjével, kitörölhetetlen emléket hagy mindenkiben, aki más országból vetődik erre a nem sok nyugati utazót látott vidékre.
Az áthatolhatatlan északi őserdők - puha, nagyobbára mocsarak, lápos talajukkal, tömérdek kisebb-nagyobb patakjukkal, folyójukkal és tavukkal - sajátságos képet kölcsönöznek a nagy tó körül elterülő tájnak. A partokon és különösen az északi szigeteken festői templomok és kolostorok emelkednek, amelyek közül vitathatatlanul a Valamo-ezigetén magányoskodó Valamo-kolostor a legszebb.
Az északi parttal ellentétben, amely sziklás meredekeket alkotva emelkedik ki a helyenkint 225 méteres mélységet is elérő hideg, tiszta vízből - a déli part lapos, inkább homokos, és erdőkkel nincsen oly sűrűen benővel, - akárcsak a Balaton.
A tó halban rendkívül gazdag. Vidra haaonlóképpen nagy számban akad. A tó körül elszórt halászfalvak lakosságának a hajózás mellett főfoglalkozása a halászat és a vidra-, hódvadászat. A vadászat hasonlóképpen jövedelmező foglalkozás, mert a messzi északra nyúló erdőkben bőven akad mindenféle vad, köztük medve, farkas, jávorszarvas, róka, hiúz, nyúl, nyest és mókus. Nincsen hiány szárnyasokban sem; az állatvilágnak ebben az osztályában főként a fajd, a barna és a fehér fogoly, az erdei szalonka és a nyírtyúk van nagy számmal képviselve.
A vizek és erdők állataiban nem kevésbbé gazdagok a tótól keletre, a Volga felsőfolyásán át az Ural felé terjeszkedő területen sem, ez a magyarázata annak, hogy miért voltak finnugor őseink halász-vadász népek. Ez a nagy gazdagság azonban már a multé: az örökké morajló ágyúdörgés a vadakat messzi északra űzte.
A Ladoga-tó vízfelülete mintegy 18.000 négyzetkilométerre rúg; ebből az 1939-40. évi finn-szovjet háború előtt 8000 négyzetkilométer Finnországhoz tartozott. A moszkvai békediktátum után a finnek a tónak rájuk eső részéről kénytelenek voltak lemondani, úgyhogy az egész Ladoga-tó szovjet-birtokba került.
A Ladoga-tó rendkívüli vízbőségének az a magyarázata, hogy nem kevesebb mint hetven folyó táplálja, míg a biztonsági szelep szerepét egyedüli lefolyásként - a Schlüsselburgnál kiinduló éas a Finn-öbölbe torkolló Néva tölti be.
A Ladoga-tóba ömlő folyók közül a legjelentősebbek: nyugaton a Vuoxen, a Szaima-tó lefolyása és a Tuloma, délen az Ilmen-tó vízfölöslegét hozó Yolchov, a Lava és a Szjasz, keleten a bővizű Szvír, amely az Onyega-tavat köti a Ladoga-tóval össze, és a hasonlónevű tóhos vezető Pasa. Ezekhez a természetes víziutakhoz járulnak még a déli parton a csatornák, amelyek a sziklás szorulatok, a kő- és homokzátonyok megkerülésére és így a főleg faszállításra berendezkedett hajózás megkönnyítésére épültek.
Legnevezetesebbek közülük a 110 kilométer hosszú és 33 méter széles Ladoga-csatorna, amelyet Nagy Péter cár építtetett 1718 és 1731 között. A Schlüsselburgot és a Volchov torkolatát összekötő csatornának valamikor elsőrangú jelentősége volt Szentpétervár kereskedelmének lebonyolításában. Ugyancsak fontos feladatok betöltésére készült az 1861-ben befejezett új Ladoga-csatorna, amely 108 kilométer hosszú, a 80 kilométer hosszú Szvír-csatorna és végül a 113 kilométer hosszú Szjasz csatorna is.
A Ladoga-tó partjai és a lakott szigetek között mindig élénk volt a hajóforgalom; ennek lebonyolításáról személyszállító- és teherhajók, bárkák éa tutajok gondoskodtak. Katonai szempontból a tó Leningrád ellátása szempontjából hosszú ideig döntő szerepet játszott, mert ez volt a szovjet egyetlen utánpótlási útja. Ez a jelentőség azonban bizonyos mértékben azóta is megmaradt: a schlüsselburgi vasútvonal a német nehézágyúk hatókörébe esik és így a Leningrádba szánt szállítmányokat a szovjet még most is a lehetőség szerint a Ladoga-tó vizére bízza.
A tó egyébként nemcsak most, hanem régebben is jelentős szerepet töltött be Oroszország és Finnország történetében. A tó vidékét valamikor finnek lakták és csak a moszkvai cárok telhetetlen terjeszkedése szorította őket mind messzebb nyugatra és északra, Karélia erdeibe és mocsaraiba.
M. N.
