A háború évei a légitámadások technikája fölött sem múltak el nyomtalanul. A kisebb körzetben és inkább repeszhatással ható robbanóbombák helyett az ellenséges repülőgépek szívesen használják a légnyomás erejével romboló bombákat, amelyek főképpen szélességi irányba fejtik ki hatásukat. Egy ilyen bomba a körülmények szerencsétlen összetalálkozása esetén többszáz méteres körzetben is betörheti az ablakokat.

Többszáz vagy esetleg ezer ablaktábla pótlása természetesen sok költséget nyersanyagot és munkaerőt kíván meg, nem számítva azt, hogy a betört ablakú lakásokat kijavításukig sok esetben lakni sem lehet. Igy tehát nagy jelentősége van egy kölni építész találmányának, amely minden egyszerűsége ellenére is kiválóan alkalmas ezeknek a károknak megelőzésére.

Az államilag fölülvizsgált, elismert és szabadalmazott találmány lényegében egyszerű tekercsrúgó, amely a lezáratlan ablakszárnyakat normális esetben összetartja; a bombarobbanás okozta légnyomás hatására azonban lehetővé teszi az ablakszárnyak kinyílását. Az az ellenállás, amelyet az ablaküvegek a légnyomással szemben gyakorolnak ezáltal lényegesen csökken és ez a csökkenés teljesen elegendő lehet ahhoz, hogy az ablaküvegeket megmentse.

Ezelőtt azt szokták ajánlani, hogy a lakók légiriadó alkalmával a lakás elhagyása előtt nyissák ki az ablakokat, ez azonban most fölöslegessé válik mert a légnyomás maga gondoskodik az ablakok kinyitásáról.

Egyébként az ablakok nyitvatartása meglehetősen kétes értékű tanács volt, mivel ezen az úton könnyen szélhordta üszök kerül a lakásba és a nyitott ablakoknak az egész belső berendezés áldozatokul esett. Az ablakszárnyakat összetartó rugók ennek a veszedelemnek elejét veszik. Kifelé nyíló ablakoknál a szerkezet hasonlóképpen előnnyel használható azzal a különbséggel hogy most a légnyomás szívó hatása ellen véd.

A találmány természetesen csak akkor hatásos, ha a bomba a háztól bizonyos távolságra esik le és ugyanazt a lökő- vagy szívó-hatást fejti ki, amely ellen a szerkezet éppen védelmet nyujt.