A gyémánt vegyi összetétele szerint, tiszta szén. Ezért nevezik „fehér szénnek”. Durva kavicsok formájában kerül ki a földből, s csak a mesteri csiszolás hozza ki a ragyogását. Képünk: gyémámcsiszoló-műhely.

A már megcsiszolt gyémántokat súlyuk szerint osztályozzák elsősorban. Az egész világon ma mintegy 45,000 kg súlyú gyémánt van forgalomban. Közülük a legnívósabb a 971 karát (199 gr) súlyú Excelsior.

Amikor súly és nagyság szerint már külön válogatták a gyémántokat, akkor következik a feladat nehezebbje, amelyhez nagy szakértelem kell: az egyenlő vagy hasonló formájú kövek szortírozása, sorozatba gyüjtése.

A gyémántoknak súlyuk szerint más és más az értékük. Békeidőben 1 karát súlyú kő értéke 300 P, de a 2 karát súlyúé már 1000 P, a 10 karát súlyúé pedig már 16,000 P körül volt. Ezért fontos minden kő pontos lemérése.

A kész ékszert, mielőtt a boltos kirakatába kerülne, előbb még alaposan átcsiszolják, hogy minél fényesebb ragyogást kapjon. A gyémántékszer az ötvösművészetnek egyik legfinomabb terméke: megérdemli a fáradságot.

Ha a megfelelő gyémántokat már kiválogatták, akkor következik az aranyműves munkája, aki finom vésővel cizellálja a majdani ékszer - gyűrű vagy násfa - díszítését, hogy a gyémánt megfelelő keretet kapjon.

A leendő aranyékszer egyes részeit külön-külön készíti el az aranyműves vagy ötvös rendszerint többet egy-egy sorozatból. S az egyes részeket aztán egymáshoz forrasztja. Igy kerül a gyémánt kaszettája a karikára.

A „gyémánt” vagy „diamant” szó a görög „adamasz”-ból ered, s ez azt jelenti, hogy „legyőzhetetlen”. Csakugyan az ókortól mindmáig egyetlen komoly versenytársa sem akadt a briliánsnak, amelynek értékelése nagy szakértelmet kíván.