Fogyó legelőkön

Benedekfalvi Luby Margit könyve – Athenaeum

Luby Margit néprajzi munkássága stílusában, tárgyalási modorában erősen emlékeztet Győrffy István és Kiss Lajos műveire. Ugyanaz a megértő szeretet, irodalmi hang, a témáknak mintsem, valósággal írói kezelése, az élet egészére s nem a puszta részletekre való irányultság jellemzik az ő műveit is. Magyarországon, ha egy szakember olvasható, sőt esetleg szép magyarsággal ír, könnyen magára vonhatja a céhbeliek gyanúját. Míg az angol és francia tudományosságnak magától értetődő a stílus előkelősége, szépsége, addig nálunk inkább a porosz tudósi hagyomány megkövetelte nehézkesség ád sokaknak rangot.

Luby Margit a néhány szerencsés kivétel közé tartozik: nincs az a céhbeli, aki ne a legnagyobb elismerés hangján emlékeznék meg műveiről. Művei ugyanis telis-deteli vannak értékesebbnél-értékesebb adattal, népi hagyománnyal, a paraszti élet belső törvényszerűségeinek eleven átélésével, ezt még kedves, ízes stílusa sem tudja feledtetni a szakemberekkel.

A „Fogyó legelőkön” a pásztori életnek, főként a felső-tiszántúli s a duna-tiszaközi pásztorságnak életrajza. Luby Margit „fortélya” annyi, hogy elsőbben is adatközlő pásztorait beszélteti, őmaga szerényen hátrahúzódik, mintegy csak magyarázó megjegyzéseket fűz pásztorainak vallomásaihoz, történeteihez. Mintha a magyar pásztórság maga szólalna meg e könyv lapjairól s árulná eltünedező, elmúló életének titkait, mesterségének fortélyait.

Ha Veres Péter egy-egy munkájából a pásztori sorsnak főleg zordabb mozzanatai kerülnek elő, Luby Margit - néprajzos s nem szociológus lévén - meglátja az öreg pásztori emlékezéseken keresztül ennek az életformának békéltetőbb vonásait is. (Arra nem is akarok kitérni. Hogy a néprajzi kutató milyen jelentős anyagot lelhet itt összegyűjtve a magyar pásztorságról olyan részleteket, melyekről Luby nagy elődeinek műveiben sem esett szó.)

Ha a fejezetek néhol szakadékosaknak tetszenek is, az egész könyv egyetlen s összefüggő egész. (A pásztorhang fejezetében egy rész megírásánál munkatársa Czellár Ferenc volt.) Műve egyszerre felderítése egy elpusztuló, kihaló életformának, mai helyzetkép s ugyanakkor történeti néprazj is: eredményei egyre a magyar mult távolába mutatnak. Valóban azok közé a könyvek közé tartozik, melyek nyomán magyarságunk jobb ismeretére jutunk.

Ortutay Gyula