A Hamburger Fremdenblatt felsőolaszországi tudósitója érdekes cikket írt a Ducenál tett látogatásáról. A köztársasági fascista kormány minisztériumait, valamint a külföldi képviseleteket, írja, szétszórtan helyezték el egyes városokban és községekben.

A Duce főhadiszállását a katonai titok védőleple veszi körül, nehogy vigyázatlan helymegjelöléssel, vagy pontos tájleírással megkönnyítsék azt ellenséges ügynökök munkáját, akik természetesen lázasan igyekeznek a Duce székhelyét kinyomozni.

A Frascati elleni légitámadás ugyanis megmutatta, hogy az angolszászok ezer polgári áldozattól sem riadnak vissza, ha azt remélik, hogy egyik vagy másik vezető személyiséget eltalálhatják. Ez Erascatiban nem sikerült nekik. De ha támadást kísérelhetnének is meg a Duce főhadiszállása ellen, akkor sem történne semmi baj, mert ezen a helyen a sziklák kitűnő természetes légoltalmi óvóhelyeket nyujtanak mind a Duce, mind a lakosság számára. Mert Mussolini kijelentette, hogy nem megy addig az óvóhelyre, amíg meg nem győződik arról, hogy a helység többi lakójáról is gondoskodás történt.

A Ducéhoz bejutni, folytatja a tudósító, most még nehezebben, mint volt a Palazzo Venezia térképtermébe. Az óriási kaput és a történelmi nevezetességű balkont itt egy valódi sorompó
helyettesíti, amely csak akkor emelkedik fel, ha a gépkocsi utasai már igazolták magukat.

Néhány méterrel beljebb a park bejáratánál ismét megállunk, írja a német tudósító, a kovácsolt vaskaputól és a portásfülkétől még hosszabb ut vezet a villáig, mielőtt azonban a fegyveres milicista kíséretében beléphetnénk a kapun, még egyszer igazolnunk kell magunkat.
Itt már valóságos kihallgatásnak vetik alá az embert.

Hárman vagyunk: én és a köztársasági fascista kormány két tagja, de a minisztereknek is fel kell mutatniok a szolgálattevő capitano előtt fényképes igazolványukat.

"Come un tedesco"- hangzik a vizsgálat után az elismerő megjegyzés. Elénk tűnik a fák között a Duce főhadiszállása. Olyan stílusban épült ez a villa, írja titoktartóan a tudósító, mely tőlünk ma távol van az időben. A széles lépcsőzeten, amely a villa bejárójához vezet az olasz és a német véderő egy - egy tagja áll díszőrséget.

A tudósító ezután megemlíti, hogy épp minisztertanács volt, amikor érkezett, s így csak vacsoratájt tudott befutni Mussolinihoz. A Duce szürke egyenruhában íróasztalánál ült. Sokkal jobb színben van, mint februárban, amikor utoljára láttam, írja a tudósító. Arca ismét telt és kemény, a hangja is a régi. A Duce még emlékszik utolsó találkozásunkra.
"Nagyideje már, hogy utoljára láttuk egymást, mondta Mussolini, s azóta sokminden történt..." Néhány rövid szóval összefoglalja a helyzetet. Csillog a szeme, amikor az uj rend előhaladásáról beszél. Az olaszok hangulata, mondja, észrevehetően javult. Azután elbucsuzik. A tudósító még megjegyzi, hogy a Duce dolgozószobájának közepén térképekkel borított asztal áll. Képeket nem látott a falon, egyáltalán semmi olyan nincs a teremben, aminek nincs közvetlen vonatkozatása a munkával. A munkával, amely szünet nélkül folyik a Duce főhadiszállásán.

Szellemi és erkölcsi tekintetben egyaránt itt van ma Itália központja- fejezi be érdekes cikkét a Hamburger Fremdenblatt levelezője.