Ujságunk elsőnek foglalt állást abban az ügyben, amely a magánszínházak igazgatói és az egyik színházi hetilap szerkesztője között merült fel.

Tudvalevő, hogy a színházigazgatók bojkott alá helyezték Egyed Zoltán főszerkesztő lapját, a "Film, Színház, Irodalom" című hetilapot, mert az igazgatók szerint brutális személyes támadásba tévedett, a magánélet részleteit botrányos módon kipellengérezte és a vállalkozások belső ügyeit illetéktelenül kiteregette.

A brutális személyi támadások ellen mindenki ugy védekezik, ahogy akar. Ma különben senki sem bírja el a bírálatot. Akármit is írjon a sajtó, az érdekeltek rögtön szankciókat emelgetnek, ha nem tömjénezik őket. Érdekes különben, hogy ebben az ügyben minden sajtóorgánum az ujságírás szabadsága mellett foglalt állást és csak egy lap akadt, amelyik a színigazgatóknak adott igazat.

Az aztán külön érdekessége az esetnek, hogy az igazgatók mellett síkraszálló délelőtti lapot délutáni testvérlapja oktatta ki arról, hogy tulajdonképpen mi is az a sajtószabadság. A színigazgatók közül az, aki sértve érezte magát, elégtételt követelhetett volna az elégtétel megadására törvényesen vagy szokásjogilag rendszeresített fórumokon, csak egyet nem lehetett tenniök, éppen, amit tettek: önbíráskodással elintézni ezt az ügyet.

Az igazgató uraknak felhívjuk a figyelmét arra, hogy ez rendkívül veszedelmes ut. Mert mit csinálnának akkor, ha egyszer a mostani helyzet fordítottja állna elő és az Országos Magyar Sajtókamara kebelén belül mondanák ki a bojkottot valamelyik magánszínház ellen. Egyszerűen elhatároznák, hogy a színházról nem vesznek tudomást, nem adják le kommünikéit, nem közlik reklámhíreit, nem hozzák nyilvánosságra hirdetéseit, tehát nem vesznek róla tudomást, mintha nem léteznék. Akkor mit csinálna a színház és mit csinálhatna a színházigazgatók testülete? Akkor hiába vitatkoznának arról, hogy mikor írják a kritikát a lapok, fényképezhetnek- e a főpróbán vagy sem, mert a bojkott egyszerre megoldaná ezeket a problémákat.

Tehát a színigazgató urak gondolják meg jól a dolgot s ha "brutális" támadás érte őket, ám indítsanak sajtópert, de ne önbíráskodjanak és ne képzeljék azt, hogy azért mert a csalhatatlanság katedráján érzik magukat, minden további nélkül marasztaló, sőt halálos ítéleteket hozhatnak.

És főképpen ne felejtsék el azt, hogy az ő eljárásuk nem erősítik a sajtószabadságot, amelyről pedig nyilatkozatukban, fennen hangoztatták, hogy mindnyájuk által tisztelt és szem előtt tartott garanciája a magyar alkotmánynak.
B.I.