Galántai Szedmáky József dr., a MAC jó képességű kardvívója, vívósportunk egyik nagy ígérete. 1943. január 2-án Bjelgorodnál ifjú életét áldozta fel a haza oltárán. A Magyar Atlétikai Club vívószakosztálya volt hős tagja emlékezetére hármas – kizárásos – kardcsapatok részére emlékversenyt írt ki, melyet, első ízben a MAC Pesthy, Palócz, Jakab összeállítású együttese nyert meg.

A verseny művészi kivitelű díját, a Sóváry János szobrászművész alkotta, lendületes kézitusában támadó honvédet ábrázoló szobrot, három sorrendben vagy öt sorrendnélküli győzelemmel lehet végleg megnyerni.

Hogy ez a szép és nemes emlékverseny megrendezésre kerülhetett, az elsősorban vitéz Tárczay Felicides Román dr., a TSTV és Szendy Károly dr. Budapest polgármestere nagy sportszeretetének köszönhető, továbbá a MAC lelkes tagjainak, élükön Lauber Dezső golfbajnokkal és Schön-Korn Vilmos mérnökkel. A verseny mindjárt az első kiírás alkalmával szép és érdekes sportvetélkedést hozott.

A 10 csapat közül a MAC I. és II., továbbá a BBTE és a HTVK csapata került a döntőbe. Óriási meglepetésre a MAC II. legyőzte a HTVK-t, majd a BBTE is legyőzte a tiszteket, míg a HTVK a MAC I. csapatát verte meg. Az így kialakult holtversenyben a MAC 5:2 arányban győzte le a BBTE-t, megszerezvén ezzel az értékes vándordíj első védelmét.

A hazaszeretet nemes példaképét adó galántai Szedmáky József dr. emlékezetére vitéz Jeney István igazgató, a MAC vívószakosztályának elnöke 1 perces néma gyászmegemlékezésre szólította fel a teremben helyet foglalókat, amit azok felállva, az ifjú hős emléke által meghatva tettek meg. A Szedmáky emlékverseny ezzel bevonult a patinás magyar sportemlékversenyek sorába.

Amikor a harctéren Tabajdy László, az FTC vívók vezetője megtudta, hogy Szedmáky elesett, visszafordulva felkereste a hősi halált halt vívóbajtárs sírját, s onnan földet hozott magával, aminek felét Szedmáky édesanyjának nyújtotta át, míg a másik felét a díj talpazatába helyezték el.