A béke szivarja

Nem kétséges: a béke szivarja a feszesre sodort, kajla virzsínia, amely bakakörökben „vergónia” néven volt kedvelt és tekintélyemelő. Élvezetéhez idő és nyugalom, bölcsesség élettapasztalat, hozzáértés és derűs kedély keltett. Már a kiválasztása is rendkívül körültekintést igénylő művelet volt.

Formára, színre, szalmaszálra és szelelésre megfelelőt csak az avatott szem tudott a ládikóban kipécézni és az ujjak gyengéd érintésével csak az igazán hozzáértő tudta eldönteni, hogy az előzetes szemrevételezés helyes volt-e. No és a rágyujtás! A virzsínia visszautasított minden hebehurgyaságot, fiatalos hetykeséget, gyors és kontármunkát.

Csak kiegyensúlyozott emberek tudták a szivar testéből a szalmaszálat sértetlenül kihúzni, csak azok, akik igazán szerették és becsülték a különös formájú szivart, vállalkozhattak arra, hogy az asztal szélére fektetett virzsíniát a meggyujtott szalmaszál lángjánál hevítsék. Szívása külön szakértelmet igényelt. Rajongóinál mindig kéznél volt egy teli gyufásdoboz, de kellett is...