Hogyan gondolkodnak a kis államokban a közlekedés jövőjéről

Magyarország közlekedési igényeit és lehetőségeit egyrészről a technikai fejlődés, másrészről a kis államok érdekeihez és lehetőségeihez igazodó közlekedéspolitika ismeretében kell kialakítani. Érdekes és tanulságos e szempontból dr. Schuller Alfrédnak, a svájci Rajnahajózási Hivatal igazgatójának erre vonatkozó fejtegetése.

A vasutat, amely minden erősen iparosodott országban az áruforgalom legfőbb lebonyolító szerve, nem lehet a teherautók által legyőzöttnek tekinteni.
Teher- és személyszállító lehetőségeit a technika előrehaladóan még hatalmasan fokozhatja. A nagyobb városok között kialakulhat olyan forgalom, amelyben a vonatok másfélóránként közlekednek mindkét irányban, óránként 200 km-re növelt sebességgel. 100 km-ig terjedő, vagy ehhez hasonló kisebb távolságokra dr. Schuller szerint minden esetre a motorkocsiforgalomé a jövő.

A belhajózás jelentőségét azzal az adattal illusztrálta,
hogy Svájc 3 millió tonna teherárunak a Rajnán történt szállításával évi 15-18 millió frankot takarított meg. A légiforgalmat illetően a szakembereknek az a véleménye, hogy a személyszállításban az óránkénti 320 km-es sebesség aligha fokozható. Kontinentális viszonylatban valószínűleg fontos szerepük lesz a kisebb gépeknek, amelyek egy-egy járatot gyors tempóban, sűrű egymásutánban repülnek majd be. A légi áruszállításnak is nagy jövőt jósol: szakemberek szerint egy-egy repülőgép nagy távolságra öt-hat áruszállítógépet kapcsolhat maga után.

A háború után a legsürgősebben helyre kell állítani a nemzetközi menetrend-egyezményeket.
Hangoztatta a szabad hajózás fontosságát és rámutatott arra, hogy Svájcnak helyi repülőterekre és központi repülőkikötőre van szüksége. Svájci hírek szerint egyébként Svájc rögtön a háború után közvetlen légi járatot kíván berendezni Svájc és az Egyesült Államok között. A járat gépei 18 óra alatt szállítanák az utasokat Svájcból New-Yorkba.