A vasút és az autó problémája a világ valamennyi államát érdekli.
Érdekes cikk jelent meg ezzel kapcsolatban a berni „Der Bund”-ban. A cikk rámutat arra, hogy 1 évvel ezelőtt a svájci szövetségi tanácsokban a közlekedés jövő rendjének intézményes kialakítását tárgyalták. Az érdekeltek attól tették függővé az állásfoglalásukat, hogy határozatuk révén véghez lehet-e majd vinni a svájci szövetségi vasútak teljes és tökéletes szanálását.

Annak, hogy ez a kívánság került az előtérbe, megvan a magyarázata:
az érdekeltek garanciát kívántak arra, hogy a svájci szövetségi vasútak szanálása a közlekedés jövőbeli szabályozásának keretében nem a motorizált közúti forgalom rovására megy majd végbe. A vitában természetesen megismételték a jólismert, kölcsönös ellenvetéseket. A vasútnak magának kell kiépítenie és fenntartania a közlekedési pályáját, tehát viselnie kell az ezzel járó tőke és kamatterheket. A motorforgalom számára viszont a közület bocsátja rendelkezésre a kész útpályát.

De a közúti motorforgalom is számottevő áldozatot hoz az úthálózat fenntartása érdekében adók és illetékek formájában.
Svájcban a közúti motorforgalom ilyen jellegű pénzügyi hozzájárulása éppen a felét fedezte a kantonok útügyi kiadásainak. Ebből azonban nem következik az, írja a Bund, hogy a motorizált közúti forgalmat kell megterhelni az utak valamennyi költségével. Ebben az esetben a motorforgalom versenyképessége megszűnik.

A lap párhuzamba állítja a vasút és motor közötti problémákkal az államvasút és magánvasút kérdését és rámutat arra, hogy a motorforgalomhoz hasonlóan milyen súlyos áldozatokat kellett vállalnia a magánvasutaknak. Végső állásfoglalásra nem kerül sor a cikkben. A szövetségi vasútak szanálása e pillanatban is megoldatlan problémája Svájcnak.