|
Szemelvények Diderot műveiből
Csehi Gyula bevezető tanulmányával - Codex
Valóban, „rendszert” nem alkotott az Enciklopédia zabolátlan érdeklődésű szerkesztője, de szertelensége, rendszertelensége s ez írásaiban könnyen fellelhető ellentmondások nem a logikai készség hiányából, vagy tán afféle szándékolt szofista magatartásból eredtek, miként azt kora irodalmának történetírója, a mindenkor kormányhű La Harpe állította róla a forradalom bukása után.
Mint arra szemelvénykötetéhez írt figyelemreméltó tanulmányában Csehi Gyula is rámutat, Diderot írásai nem mindig fejezik ki a filozófus őszinte véleményét. Egy bátor és energikus szellem termékei azok, aki megalkuszik a kicsiny dolgokban., hogy alkuvás nélkül törhessen nagy céljai felé, aki az emigráció helyett a veszélyt vállalta s vállalta a rákényszerített taktikát.
„Ha ajtaja kinyílik, nem tudhatja, vajjon rendőrügynök jelenik meg kezében letartóztatási paranccsal vagy valamelyik Párisban tartózkodó külföldi uralkodó jelentkezik, hogy tiszteletét tegye az Enciklopédia nagymesterénél” írja Csehi így kell érteni, így kell olvasni tudni Diderot ocuvre-jét s az Enciklopédiát, melyet a 19. század némely szellem történészei „káosznak, semmiségnek, Bábel tornyának, a rendetlenség és rombolás könyvének és a Sátán bibliájának” neveztek. Az Enciklopédia egyenetlen mű s bizonyán Voltaire-nek volt igaza, amikor azt mondta róla, hogy „félig márványra, felerészben homokra építették”.
Az Enciklopédia nem jobb s nem rosszabb, mint amilyen éppen lehetett; egy üldözött s nehéz küzdelmek tüzében égő ember életműve a Bastille árnyékában, akiről csak sejthetjük, mit alkothatott volna zsenije, ha napi 10-14 órai robotban nem szenteli legjobb erőit a nagy közös ügynek. Mi volt hát e roppant vállalkozás célja? Összegezze, egyesítse és népszerűsítse mindazokat az ismereteket, mikre az emberi értelem a 18. század derekáig szert tett; az értelem helyes működését mozdítsa elő egységes, mindig és mindenütt ugyanazt jelentő fogalmak alkotásával; sugározza szét a világba a haladás vágyát, a népnevelés forradalmi gondolatát, az új eszmét, hogy a társadalom tökéletesíthető és az emberi természet alakítható. Akik úgy érzik, hogy az Enciklopédia célja még ma is időszerű s a felvilágosodás feladatai még mindig megvalósulásra várnak, hálásak lehetnek Csehi Gyulának, aki annyi célzatos mellőzés és igaztalan értékelés után közelebb vitt bennünket e nagy 18. századi gondolkodó megértéséhez. Kár, hogy bizonyos szociológiai divatoknak hódolva Diderot-t „osztálya hű fiának” mondja, aki mint jogait követelő polgár, „lényegében nemes illúziónak esve áldozatul, az egész emberiség nevében beszél”.
Itt csupán utalhatunk arra, hogy az osztályok felett lebegő szabad értelmiség szerepe a társadalomtudományokban máig is tisztázatlan s nem hisszük el semminő történetfilozófiának, hogy a felvilágosodás csak a feltörekvő polgári osztály ideológiája”, érdekeit előmozdító szellemi fegyverzete lett volna. Diderot pontosan tudta, mit kell érteni „emberiség” alatt s ma sincs okunk rá, hogy más fogalmat gondoljunk e szóval. Inkább az a kérdés, nem fogalom tartalma lagymatag humanistáink gondtalan szóhasználatában?
S ezértnem árt talán, ha felidézek a szó eredeti jelentését a ehelye is megmondjuk, hogy az enciklopédisták „humanité” alatt oly emberiséget értettek, amelyben a természetes határai közt mozgó egyenlőség a lehető legmagasabb erkölcsi, értelmi és anyagi szinten valósul meg. Osztályhoz nem kötött felfogását tükrözi az Enciklopédia „privilége” címszava is, ahol Diderot a polgárhoz szólva megjegyzi: ha sójogot, vagy más udvari jogot vásárol, a nép rovására époly előjogra, monopóliumra tesz szert, akár a nemesség. |