A régi jó világban az volt a nő hivatása, hogy gyermekeket neveljen, vezesse a háztartást hűséges támasza legyen férjének az élet bajaiban. S e nemes hivatásnak derekasan meg is feleltek kivált a magyar nők, kik mindenha hires házi asszonyok és családanyák voltak.
Hála Istennek, ma sem panaszkodhatunk e tekinetben, de hogy a nők életében már nagy változás állott be, nem tagadhatjuk. Nálunk ugyan még kevésbé érezhető ez, de a külföld nehány országában már ugyancsak szembeszökő a változás. Nagy mozgalom támadt, melyben egyenlő jogokat követelnek a nőknek a férfiakkal, a mi aztán sok tekintetben már tulzásig jutott.
Kenyeret és jogot a nőknek!e szavakat irták zászlaikra a mozgalom vezetői. A kenyérért folytatott küzdelem jogosságát lehetetlen kétségbevonni, mert tagadhatatlan szomoru tény, hogy a házasságok száma egyre kevesbedik. Angliában minden 100 nő közül 43 férjezetlen. Németországban pedig minden száz nő közül 43 maradt pártában. A megélhetés egyre nehezebb lesz s a férfi önmagát is alig képes eltartani, nemhogy családalapításra gondolhatna.
A társadalom kénytelen volt engedni a kenyeret követelő nők ostromának s lassanként megnyitotta előttük a kenyérkereső pályák egész sorát. Legelöl járt ebben az európai államok közül Francziaország, hol a kenyérkereső nők száma már négy és fél millió. Nemcsak a földmívelés, ipar és kereskedés terén talált munkát a nő, hanem elözönlötte a hivatalokat s megnyiltak előtte a tudományos pályák is. Úttörő volt ebben egyrészt a szabad Amerika, másrészt különös ellentétül Oroszország. Amerikában az összes egyetemek nyitva állanak előttük s jelenleg az ottani diákkisasszonyok száma nem kevesebb, mint 65,000.
Minálunk alig pár éve nyiltak meg a nők előtt az egyetem kapui, de ott szerzett tudományuknak egyelőre csak az orvosi, gyógyszerészi és tanári pályán vehetik hasznát. Mig például Francziaországban s Amerikában női ügyvédek is vannak már, sőt az utóbbi helyen birók és papok is kerülnek a nők közül.
A nőkérdésről érdekes tanulmányt irt legközelebb Ráth István, melyet a budapesti ŤUrániať szinházban adtak elő. Az ŤUrániať nagyon különbözik a többi szinházaktól. Voltakép felolvasásban ismertetnek itt bizonyos dolgokat, hozzá azonban nagy képeket is mutatnak be, a melyeket a szinház függönyére vetitenek villanyos fény segitségével, sőt vannak e képek közt olyanok is a melyek mozgó alakokat mutatnak be.
Igy a női életből is igen sok és sikerült képet mutattak be, elkezdve a gyermekkortól, az élet minden szakaszán keresztül, a nő életét a falun, a nagy városokban, munkálkodó, vagy maguk ékesítésén fáradozó hölgyeket valamint olyanokat is, a kik a tudományos pályán működnek..
A képek közül mi is ismertetünk egypárt olvasóinkkal: egy kis leánykát, a ki boldogan üldögél kedves csacsija mellett, sejtelme sem levén ama nagy küzdelelmről, a melyben később tán még neki is rész jut.
Másik képünk azt ábrázolja, a mint egyik budapesti kórházban a fehér zubbonyokba öltözött orvosok műtétet végeznek egy betegen s oda állitottak néhány női orvosnövendéket is.
A harmadik képünk egy franczia ügyvédhölgyet tüntet fel, a ki szintugy jártas a legkacskaringósabb törvényparagrafusokban is mint akármelyik férfi kollégája s bizonyosra vehetjük, hogy a beszéddel se fukarkodik, ha védelemre kerül a sor a biróság előtt…
A világ kerekét meg nem állíthatjuk bizony, forog az, a hogy a kor szelleme mozgatja, de azért csak azt kell mondanunk, hogy ámbár hiszen a nőnek is joga van a kenyér kereséséhez, de legszebb, legnemesebb hivatása mégis mindig csak az marad, hogy legyen jó, gondos családanya és segitő társa férjének az élet viharaiban.
