|
Művészet és szépség
A művészet, kultúrtörténet, szexuális pszichológia, erotika, egymással „érintkező területein kalandozik Rózsa Miklósnak vaskos könyve, mely a Művészet és szépség címet viseli. Fordulatos, szellemes szövegével, választékos és sok esetben először közzétett illusztrációival nemcsak igen mulatságos, hanem tanulságos olvasmány is, mert vonzó formában ismertet meg egy csomó olyan emberi vonatkozással, amiről a szorosabb értelemben vett képzőművészeti munkák nem igen szoktak megemlékezni. Művészettörténeti, esztétikai, anatómiai megállapítások keverednek az erotikus pszichológia vagy fiziológia néha nem is kevéssé csiklandós megfigyeléseivel, szóhoz jut az anekdota, sőt a történelmi pletyka is.
Egymással váltakozva elevenedik meg kétezer év művészetének mindenféle, érdekes különlegessége, egyszóval a könyv valóságos tárháza a szórakoztató közléseknek. A szerző, aki egykor a magyar művészét egyik legharciasabb irodalmi katonája volt, nem mulasztja el azt, hogy gyakran ki ne térjen művészeti életünknek és egyéniségeinek jellemzésére is. S ha valaki végigolvassa ezt a különös könyvet, alighanem azzal az érzéssel válik meg tőle, hogy felszíne alatt ősemberi élet őszinte csodálata és a művészet kielégíthetetlen szerelme izzik. Biró József könyve, az Erdélyi kastélyok sem tulajdonképpeni művészeti elemzés, hanem inkább kultúrhistóriai jellemzése az erdélyi kastélyok életének. De számos művészettörténeti adata és megállapítása is van, amelyek hasznosan egészítik ki Radot Gusztávnak a magyar kastélyokról szóló művét. Biró alapos helyszíni szemlélet és fölötte szorgalmas irodalmi búvárkodás után írta meg ezt a művét, mely eleven képet ád az erdélyi kastélyok világáról. Műve inkább a közönségnek, mint a tudománynak szánt munka, jól és szórakoztatón megírt szövege mintául szolgálhat arra, hogyan lehet a magyar multat az olvasó előtt megeleveníteni. Kiváló művészekről szóló rövid hírlapi cikkeit foglalta össze Lázár Béla Kis írások nagy művészekről címmel. Legtöbbnyire személyes élményekhez fűződő megjegyzéseket közöl, vagy jellemző események történetét mondja el csevegő hangon. Egy csomó érdekes adatot, jellemző megfigyelést mentett ki így a hírlapi temetőből. Lázár ismert mozgékonysága és közvetlensége leplezetlenül sugárzik ezekből a rövidke feljegyzésekből, elmefuttatásokból, mintha a kávéházi asztalnál hallanók beszélni valamelyik utazása, vagy egyéb tapasztalata élményeiről.
Néhol anekdótaszerűen, máshol a helyesbítő cicerone hangján adja elő mondanivalóját, amelyet legtöbhnyire már témája is érdekessé tesz. Ki ne olvasna szívesen valami újat. meglepőt Courbet-ről, Munkácsyról, Cézanneról, vagy Lázár korának valamely másik festőfejedelméről? Különösen, ha egy a szépért rajongó élvező elragadtatása közvetíti, akinek még tévedései tőle rokonszenvesek? És még ha nem is valami különös művésze a szónak, mégis magával visz, mert éreznünk kell azt a mélységes ragaszkodást, mely hivatásához fűzi. |