A Nemzeti Szalon kilencvenkilencedik csoportkiállítasát Beck Andrásnak, a fiatal szobrászművésznek művei tették érdekessé. Több ízben volt már alkalmunk arra, hogy róla elismerő szavakat ejthessünk, kisebbméretű szobraival kapcsolatban. Eddig is feltűntek markánsan mintázott emlékérmei (Bartók, Madách, Schöpflin, stb.) ezek most egyesítve voltak láthatók. Nemkülönben erőtől duzzadó arcábrázolásai (Szőnyi feje). Most egy csomó eddig nem látott fejjel toldotta meg eddigi sikereit.


Még többre számít természetesen két nagyméretű kompozíciójával. Különösen a „Ketten” cíművel, mely egy meztelen emberpárt ábrázol és bronzbaöntésre vár. Egy karcsú, magas férfi és egy karcsú, magas nő áll egymás közelében, formailag és lelkiségükkel is egymáshoz kapcsolódva. Kissé elfogódottan lépnek ki az élet sodrába, megjelenésük elhatározottságot sugároz, de némi bizonytalanságot is. Tudják, hogy mit keresnek, de nincsenek arról meggyőződve, hogy meg is fogják találni. Ez valami, szűzies tartózkodást borít rájuk.


A zárt, kcttősalakú kompozíció meglehetősen független a modelltől, több benne az elképzelés és átalakítás, mint az utánzó megfigyelés. Kifejező erő szempontjából nem éri el azt a mértéket, mint ugyane kiállítás kisméretű szobrocskái és arcképmásai, de mint nagyigényű nekilendülés mindenesetre jelentős állomása a fiatal művész felfelé lendülő pályájának. Ugyanezen a kiállításon láthattuk


Beck Juditnak több mint ötven festményét. Akárcsak testvére, a szobrász, ő is az erőteljes kifejezés irányában igazodik, nőies tárgyi szépségkeresésnek nyoma sincsen benne. Egymásratorlódó, sötétes, izgatott színfoltokba öltözteti egymásra zsúfolódó tárgyait. Néhol már ma is átütő erőt tud adni elképzeléseinek, de az a benyomásunk maradt meg végül, hogy még mindig útban van egy talán egyszerűbb kifejezésmód nagyobb ereje felé.


Az ugyanott kiállító Lőrincz Gyula intellektuális forrongások között festi meg látományszerű kompozíciót, bennük több a szándék, mint az érzés. El fog érkezni az idő, mikor kétségtelen színérzéke visszavezeti majd arra az útra, melyet ösztönös tehetsége eléje ír.