Eszmék és kóreszmék

„Ezek az eszemfőlegények
És vajjon ki a kapitány?”

Kezdetben vala a „harc” jelszó. S valóban, nem lehet rájuk panasz. Mozgalmistáink harcoltak- harcolgattak serényen. Persze, a maguk módja szerint. „Das ist bel uns so Sitte, chacun á song out!” – dalolják a Denevérben s a Strauss – operett librettója szellemében, saját gusztusuk szerint harcoskodtak mozgalmi denevéreink is. Emlékezünk, hogyan…

Volt csata az óbudai cuki- bunkerben, ahol dinamikus rohamosztag lerohanásszerű hadbalendüléssel ütött rajta az ellenséges habdudák, puncsosok és kompótok reteszállásain, voltak zöldházi kapuőrségek, melyeknek tagjai zord közelharcot vívtak utcai járókelőkkel, általában- ez volt ama korszak, amikor mozgalmi életünk soha nem látott tömegben, mondhatnám futószalagon szállította az anyagot büntető hatóságunk számára.

Aztán jöttek a különböző rianások. A váltig harsonázott Egység hajszálrepedései szakadékokká mélyültek. Meglebbent ama azóta is sokat emlegetett „függöny legsarka” (Copyrihgt by Virtsologi és frakciókra rebben szét az ügy. Évek multak, a mozgalmi szórványokban már csak befelé, egy más között susogták az andalító és lelkesítő terminusokat, a hatalomátvételi étvágytól korgó gyomrokat az alkotmányhűség és törvénytisztelet fennen hirdetett fogalmaiból font cilicium szorosra meghuzott bilincse némította el s a mozgalmi sajtó egykor oly virulens tettrekészsége már csak egészen ártalmatlan felförmedésekben és változatlanul hagyott neki rugaszkodásokban mutatkozott meg.

Ámde mostanában - hallga csak, hallga- megint ismerős csatazaj veri fel a mozgalmi berkek idilli nyugalmát. Harci reneszánsz tünetei közepette csörömpölnek a régi jelszavak s olvassuk, hogy az 1. sz. vezér. m (az, aki az ősi, ortodox és fajtiszta mozgalom élén haladozik.) gerinc szemlét tartott egy freskókkal ékesített budai pártpincében a pártszolgálatos testvérek fölött. Igen, eközben tört ki a harci lárma, igen. Mert az illetékes pártfrakció sajtója sietett megmagyarázni, hogy ez a sorfalat álló csapat a párt gerince, ezek azok az eszmelegények, akik rettenthetetlenek a küzdelemben, s akik minden tusakodások közepette is áldozatkészen viszik győzelemre a mozgalmi lobogót.

A rettenthetetlen pártgerinc marconán ropogós, sok x- betűs harc fogalma valóban megérdemli a pártsajtó lelkesedését. Hisz ők voltak a kapuőrök, ők voltak az eddigi Nagy Harcok élcsatárai s mostani reneszánszukhoz méltán fűződnek a legszebb mozgalmi reménységek…

Mindössze egyetlen, apróka, kicsiny kis kérdés merül fel a poraikból megujhodott harci főnixek …….. hallatára. Mégpedig az, hogy ugyan vajon mi szükség van mostanság minálunk erre a nagy tornahawk-lengetésre s vajh” ki ellen ásták ki a harci bárdot a budai pince- szemle rettenthetetlen gerincesei?

Beszélik, hogy a budai pincében összevont élcsapatok valamilyen rendbontó szélsőséges bajkeverések megakadályozása céljából gyülekeztek. Elvben valóban csak helyeselni lehet az efféle stratégiát, mert hiszen tisztességes ember azt vallja ebben az országban, hogy semmilyen szélsőséges rendbontásnak helye nincs s aki megkísérelné ezt, szembetalálja magát a rendőrség, csendőrség s ha kell, a katonaság fegyveres erejével. Rejtély azonban, hogy mi szükség volna mindehhez a hungarista priuszra, valljuk meg: igen dus, rekordbőségű előítéletű mozgalmi élcsapatokra?

Az ember majdnemhogy másra gondol! Teszem azt arra, hogy Rettenthetetlen Rajok talántán a szerteágazott mozgalmi egységet akarnák ujra összekovácsolni s ezért felmerül a gyanú: hátha olyan elözönlési haditervet ókumulált ki a Gerincesek Kapitánya, amely szerint ismét totális egységbe fognak össze az idők során kissé szerteszét kalandozott mozgalmistákat- ki tudja? A nyilas dobpergés sajtókoncertjének idegháboruja mindenesetre pattanásig feszíti az érdeklődést és miután mostanában- ugye – semmiféle, égvilágon nevezendő olyan kérdés nincs, amely a magyar közvéleményt közelebbről foglalkoztathatná, valóban kíváncsian várjuk, mely szerint irányt vesz a pincei szemlés inváziós hadainak menetelése.

„Addig is” várjunk türelemmel s maradok kellemes hételejét kívánva.
K.R