Kéthónapos távollét után hazaérkezett a Tátrából elsőszámu kissé szeszélyes kedvencünk, Mezey Mária. Természetesen felcsengettük a telefonon.
- Meggyógyult, művésznő?
- Igen. Sokat szenvedtem egy egészen ujfajta betegségben, amit a professzor vegetatív neuraszténiának keresztelt el.
- Remek. Ez legalább valami uj. Hogy kell csinálni ezt a vegetatív neuraszténiát?
- Nem kell csinálni, egyszerűen megkapja az ember. Ennek az a kellemetlen következménye van, hogy az idegességben megbolygatja a vérkeringés folyamatát és ez igen fájdalmas következményekkel jár.
- Csak primadonnák kaphatják?
- Mindenesetre előnyben részesülnek. Az a sok izgalom, ami a színpaddal együtt jár, bizony magával hozza a vegetatív vagy nem vegetatív neuraszténiát.
- Mi volt a betegség áfiuma?
- Tátrában eleinte csak sütkéreztem, később boboztam, majd síeltem és e pillanatban makkegészséges vagyok, sőt a jövő héten már össze is ülök a Vígszínházzal, hogy a legközelebbi szerepemet megbeszéljük.
- Ez így nagyon jól van. A neuraszténia külsőleg nem hagyott nyomot?
- De igen, megnőttem, magas és karcsú lettem. Ez talán mégsem baj.
- Diétát nem írt elő az orvos?
- Nem, de én magamtól is tudom, hogy mit szabad ennem. A nővérem disznót ölt és nekem is jutott belőle. E pillanatban véres és májas hurkán, meg kolbászon vegetálok.
- Szegényke…
- (h.k.dr.)