Az asztalosinas útja a halhatatlanságba

Apátlan-anyátlan árvagyerek volt a Munkácson született Lieb Miska, akit nagybátyja - hogy a gyerekből mégis valami rendes ember váljék - asztalosműhelybe rekommendált be. Miska már akkor ís szívesen, de persze még nagyon ügyetlenkén, rajzolgatott; ellenben tehetségét egy vidéki piktor, Szamossy Elek, felismerte, tanítgatta s végül Pestre ajánlotta.

Itt a múzeumi képtár őre figyelt fel az ifjú tehetségére, irányítgatta, sőt még képeit is eladogatta. Az így szerzett pénzen aztán Lieb Miska, aki most már szülőhelye után a „Munkácsy” nevet vette fel, kiment a külföldre s továbbtanult a nagy osztrák és német mestereknél.

Huszonöt esztendős volt, amikor első nagy műve, a „Siralomházban”, elkészült; ezt a vásznát azon frissiben megvette egy amerikai műbarát s magával vitte Philadelphiába. Nagy pénzt keresett ezzel a képével Munkácsy, vége volt az eddigi nyomorgásának. Most már Párizsba mehetett, s itt egyremásra születtek meg óriási kompozíciói.

Ezek közül főként a Krisztus életére vonatkozók keltettek óriási szenzációt. Külön kiállításokban vitték őket végig Európában. Az egykori asztalosinasnak már saját palotája volt Párizsban s itt a világ minden valamirevaló előkelősége megfordult.

De Miskában mindig csak az elhagyott haza szava duruzsolt, idevágyott vissza. Sajnos, már csak halálában került végleg haza. Aránylag fiatalon, 56 éves korában hunyt el idegbajban. Munkácsy Mihály most száz éve, 1844. február 20-án született a 1900 május 1-én halt meg.