Az Amazon őserdeiben, mintegy negyven mérföldnyire a Rio Teffe torkolatától, C B. Cliss newyorki tanár és kutató, hosszas expedíciós út után egy indiántörzsre bukkant, amelynek szokásai az eddig ismertektől lényegesen eltérnek. Az aruku-törzs közel hatszáz családból áll. Az uralkodás joga az asszonyokat illeti meg. Az aruku-törzs férfiai csak a vadászattal, halászattal és a föld megmívelésével törődnek.

Minden egyéb gond az asszonyok vállán nyugszik. Az expedíció vezetője szerint ez évszázados szokás. Amit az asszonyok mondanak és parancsolnak, az szent, az ellen férfi nem emelheti fel a szavát. Az asszonyok nem tűrnek meg olyan férfit maguk között, aki parancsukat nem teljesíti. Érdekes és egyben hihetetlennek tűnő törvények vannak itt érvényben és a kutató azt állítja, hogy a choros-indiánoknál hasonló a helyzet.

Ahol az asszonyok kérik meg a férfiak kezét

Az aruku-törzs asszonyai minden téren kiterjesztik hatalmukat. Ítélkeznek elevenek és holtak felett. Ha egy leány férjhez akar menni, elmondja tervét anyjának, és a leány anyja kéri meg a kiválasztott férfi kezét. Ugyancsak a férfi anyja adhatja meg beleegyezését a házassághoz. Az apa nem számit. Ha azután a két család asszonyai megállapodtak a fiatal pár jövőjét illetően, az esküvőt hetekig tartó lakomával ülik meg. A lakomán résztvesz az egész törzs. Ilyenkor viszont minden férfit ünnepelnek, öreget, fiatalt egyaránt.

Ha az ifjú pár élete nem alakul boldogan, akkor ismét az asszonyok döntik el a jövőt. A válás gyorsan megy náluk. Először az asszony mondja el a panaszát, azután meghallgatják a férjet is és aszerint, ki mennyiben hibás, köteles az egykori lakodalmi lakoma költségét visszafizetni. Ennyiből áll az egész, és az elvált asszony újból férfi után nézhet.

Más a helyzet, ha hűtlenkedésről van szó. Érthető, hogy mindig az asszonyok azok, akik a férjekre irigykednek. Csodálatos, de a féltékenység éppen a különös világban, itt az őserdő lakói között, okozza a legtöbb bajt és bánatot. Talán - mondotta Cliss - éppen azért, mert az asszonyok az urak. Kényük-kedvük szerint cselekedhetnek; így tehát, ha más asszony férje jobban tetszik, igyekeznek azt mindenáron elhódítani.

Harc a férfiért

Ha az aruku-törzs egyik asszonya úgy látja, hogy férje veszélyben forog, ha úgy látja, hogy egyik társnője szemet vetett reá, máris felszedi sátra és az őserdőbe vonul egész családjával. A riválisnak jogában áll őket követni. Ez különben azt is jelenti, hogy nem hajlandó a férfiról lemondani.

Mi történik azután?

A két nő, a feleség és a leány, vagy esetleg asszony, párbajra hívja ki egymást. A viadalra meghívják a többi asszonyokat is, akik a döntőbírák szerepét töltik be. A viadal karmolással és harapással kezdődik. Ha ez nem elég a bosszú kielégítésére, akkor husánggal mennek egymásnak. Sem a viadalt végignéző rokonok, sem a férfiak nem avatkoznak a harcba.

Cliss kutatóútján többízben végignézett ilyen asszonypárbajt. Megállapítást nyert, hogy a férjek különben szívesen veszik, ha feleségük párbajozik. Annál is inkább, mert a férfi a párbaj után a győztesé. A férfi akkor is köteles új feleségét, a győztest követni, ha az ítélettel és magával az új asszonnyal nincs megelégedve. Nem csoda, ha a férfiak ilyen körülmények között néhány év leforgása alatt tizenötször is cserélnek feleséget. Azután számit az is - mármint a férfiak szempontjából, - hogy hányszor keltek érettük az asszonyok birokra. Minél többször fordult elő, annál büszkébb a férfi.

Az újszülöttek

A gyermek sorsa a legfurcsább. Már születésük után megjelennek a varázslónők és ha úgy találják, hogy a gyermek fejletlen, egyszerűen kiteszik az őserdőbe. A többit elvégzik a dzsangal vámpírjai: a hiénák, ragadozó madarak és az óriáskígyók. A gyermekszülés nem valami nagy örömet jelent a férfiak számára. Ilyenkor ők feküsznek „betegen” sátrukban és ők koplalnak, amíg az ifjú anya dőzsöl. Ilyenkor a férfi főtt kukoricát és aszalt gyümölcsöt eszik. Az asszonyok pedig sültet és más ínyenc-falatokat. Ez különben egyes afrikai törzseknél is szokás.

Miután a férfi koplal, a bőjt befejeztével kilenc napon át mentes minden munkától. A kilenc nap alatt a feleség nőrokonai végzik el a „házkörüli teendőt”, ők járnak az erdőbe vadászni, vagy az Amazonas partjaira halat nyilazni. Itt, az Amazon mentén, nemcsak a madarakra, hanem a halakra is vadásznak. Háló helyett nyíllal és ládzsával „ejtik el” a halat. A newyorki tanár állítása szerint a legjobb vadászok itt találhatók.

Furcsa szokás az is, ahogyan az aruku-törzs tagjai a halottakat gyászolják. Ha egy férfi meghal, azt minden pompa és lakoma nélkül, éj idején földelik el. Ha azonban egy asszony hal meg, az egész törzs köteles megsiratni és gyászolni. Ilyenkor a férj feltűnően kifesti az arcát és lenyíratja a haját bánata jeléül. Ha nagyon szerette a feleségét, akkor a törzs kuruzslónőjével tövestől tépeti ki hajának minden szálát. Ezzel azt jelzi, hogy nem óhajt ismét megnősülni. Különben elég a haj rövidre nyírása és ötnapi sírás a halott asszony sírhantjánál.

F. E.