Döntetlenül végződött a Magyar Kupa döntője

Kolozsvárott akarják rendezni a második mérkőzést

Nagyszerű labdarúgó idő, hatalmas tömeg, remek küzdelem. Ez adta a színt az idei Magyar Kupa döntőjének. A Hungária úti pálya roskadozó tribünjei régen láttak már ilyen hatalmas tömeget. Közel harmincezer ember szorongott a lépcsőkön, mikor kivonult a Ferencváros és a Kolozsvári AC, hogy megmérkőzzenek a patinás labdarúgó vándordíjért.

A KAC-é az első félidő

A mérkőzés Fradi góllal indult. Mindjárt az első percekben Ónódy megszerezte a zöld-fehéreknek a vezetést. A gól után azonban az egész első félidőn keresztül a KAC támadott. Támadásait azonban nem kísérte szerencse. Szebbnél szebb támadások gördültek a ferencvárosi kapu felé, de a labda elkerülte Csikós kapuját.

Ebben a félidőben a KAC-isták bemutatták, hogy a bajnokságban elért harmadik helyük jogos. Nemcsak, hogy hatalmas lelkesedéssel küzdöttek, – amihez a vidéki csapatoknál már hozzá vagyunk szokva – de jól kezelték a labdát és játékuk kombinatív jellege sokszor ráütötte a pecsétet a mérkőzésre. A ferencvárosiak szinte alárendelt szerepet játszottak. Volt időszak, amikor állandóan a kolozsváriak támadtak s a zöld-fehérek védekezni voltak kénytelenek. Ebben Rudas vette ki a legnagyobb részt.

Három gól és nagy ferencvárosi nyomás a második félidőben

A második félidőben megismétlődött az első félidőbeli eset. Mindjárt a hatodik percben Sárosi dr. nagyszerű egyéni játéka után Ónódy közelről megszerezte a második gólt. A második gólra a KAC egy gyors góllal válaszolt. Kavarodás után Bonyhádi kiegyenlített.

Bár a Fradi támad tovább, de az előrehúzódott Tátrai hibájából Bonyhádi megszerzi a kiegyenlítést. A zöld-fehérek cserélnek. Az eddig kullancskodó Sárosi III. előremegy, és Nagy Andris vonul hátra, harmadik hátvédnek. A zöld-fehér nyomás állandósul, de az eredmény nem változik.

Sárosi Béla kullancsjátékán, majdnem elvesztette a Ferencváros a mérkőzést

A hatalmas küzdelem, amely a mérkőzést jellemezte, sokszor - a játékvezető hibájából - elfajult. Ebbe a hatalmas küzdelembe a ferencvárosi csapat már eleve szárnyszegetten, hendikepelve indult. Sárosi Bélát, a mai idők legnagyobb támadó középfedezetét kullancsba állították. Emellett még Sárosi III. rossz napot fogott ki. Ennek a két dolognak összejátszása, majdnem a kupa elvesztését jelentette a Ferencvárosnak.

Ez a tény, hogy Sárosi hátul volt, teljesen megbénította a zöld-fehérek támadásait. A két összekötő segített ugyan hátul, de Sárosi III. tért ölelő passzai, remek szöktetései hiányoztak. Emellett Sárosi Béla, mint harmadik hátvéd egy légüres térben mozgott, nem találta a helyét, szinte azt mondhatjuk, teljesen eltűnt a pályán. A két hátvéd pedig, bízva a kullancsba, állandóan elől mászkált és így a támadó KAC csatárok nagyon sokszor tisztán vihették a labdát Csikós kapuja felé.

Vitéz Jaross Andor, az FTC új elnöke a zöld-fehér játékosok között

Miközben a csapatok nagy izgalommal készülődtek a mérkőzésre, a Ferencváros öltözőbe belátogatott vitéz Jaross Andor belügyminiszter, az FTC új elnöke. A miniszter sorra kezet fogott a játékosokkal és elbeszélgetett velük. Rövid beszédben üdvözölte a csapatot és lelkes játékra biztatta a fiúkat.

A miniszter az FTC páholyában szurkolta végig a mérkőzést. Szinte látni lehetett, amint érdeklődve, sokszor izgatottan figyeli a játék menetét, nem egyszer véleményt nyilvánítva mellette helyet foglaló zöld-fehér vezetőknek.

Folytatódik a harc a mérkőzés után, de már az újabb mérkőzés helyéről

Alig, hogy vitéz Ginzery Dénes kiosztotta a Corintián-díjat és a vereteket a kolozsvári csapatnak, máris megindult a vezetők között a harc az új mérkőzés helye és az időpont kérdésében. A jelenlevő KAC elnök, a kolozsvári pálya mellett kardoskodott, míg a ferencvárosiak pesti pálya kijelölését kérték.

Kultsár Sándor intéző egyesbíró és Barczay János, ügyvezető elnök elvonulnak megbeszélni a dolgot. Rövidesen eldöntötték az ügyet. Vasárnap a Kolozsvári KAC pályáján kerül sor a döntőre. A jelenlevő Honiberger János, a Ferencváros intézője azonnal tiltakozik ez ellen és óvást jelent be. Az ügyet a rendkívüli tanácsülés még a hét elején tárgyalni fogja.

Magunk részéről annyit óhajtunk hozzáfűzni a dologhoz, hogy a mérkőzés Kolozsvárott való megtartása mellett szól az a körülmény, hogy a nagyszerűen szereplő KAC közönsége is megérdemli a mérkőzést. Azonban nem szabad megfeledkezni a pesti közönségről sem, amelyik hatalmas tömegekben tekintette meg a mai döntőt. Ezenkívül miért adják meg a KAC-nak a pályaválasztó jogát, hiszen a Ferencváros sem rendelkezett ezzel a joggal az első mérkőzés megrendezésekor?