Labdarúgó paródia az Üllői-úton

Gradjanski – NAC 4:0 (2:0)

Amikor megindult a játék, még sem gondolta, hogy ez a mérkőzés a magyar bajnok vesszőfutása lesz. Akik kint voltak a mérkőzésen, jogosan kérdezik ezután a labdarúgó paródia után, ki a felelős ezért? Igen mi is feltesszük a kérdést:

Ki a felelős?

Már a bajnokság végén látni lehetett, hogy a Nagyváradi AC belefáradt, a bajnoki címért való harcba. Nagy fölénnyel, sőt legyen szabad mondani klasszis fölénnyel nyerte el a bajnoki címet. Azonban a bajnoki év végére, kiütközött a játékosokon a fáradság, a labdacsömör.

Megértjük, sőt helyeseljük a magyar labdarúgás vezetőségének azt az álláspontját, hogy fenntartsa a kapcsolatot a külföldi nemzetekkel, de, hogy volt szabad engedélyezni önnek a mérkőzésnek megtartását, a bajnoki év befejezése után.

Miért nem lehetett volna ezt a mérkőzést az évad közepén megtartani, amikor a NAC erejének és játékkészségének csúcspontján volt. Hogy volt szabad a magyar labdarúgás hírnevét kockára tenni. Ez a mérkőzés, a magyar labdarúgás újabb Mohácsa volt. És mindezért ki a felelős?

A NAC vezetősége, aki rövidlátása folytán lekötötte a mérkőzést, vagy az MLSz elnöksége aki engedélyezte a mérkőzés megtartását? Erre pedig hamarosan szeretnénk választ kapni, mert ezt nem csak mi, de az egész magyar sportközvélemény követeli.

Mit láttunk a pályán?

Erről legszívesebben nem szeretnénk írni, de a Gradjanski játéka, egy-két magyar játékos viselkedése és a játékvezetés megköveteli ezt tőlünk.

Először a vendégek játékáról. A magyar labdarúgó közönség már jól ismeri ezt a szimpatikus horvát együttest. A mai mérkőzésen is bebizonyították, hogy tudnak futballozni. Sokszor kissé durván, de nem alattomosan. Testtel játszanak, mint általában a déliek. Gyorsak, keresztpasszokkal operálnak, és nem szégyellnek messziről rálőni.

Ezzel szemben mit láthattunk a magyar bajnokcsapattól. Hideg őszinteséggel azt mondhatjuk: indolenciát. Letört csapat benyomást keltett az egész együttes. A híres nagyváradi ötösfogat alig tudott egy-két támadást összehozni Bodola, szinte nem rúgott labdába. Amit pedig Perényi és főleg Mészáros csinált, az a sportszerűtlen játék csimborasszója. Játékuk sokszor az életveszély határán mozgott.

És mindezt betetőzte Kőhalmi játékvezetése. Nem tudott ura lenni a helyzeteknek. Nem tudott rendet teremteni a pályán. A jelenlévő Gálffy András, a JT elnöke bizonyára levonta a konzekvenciát a látottakról.

Nem lett volna szabad létrehozni ezt a mérkőzést! – mondotta a mérkőzésen jelenlévő Vághy Kálmán. Már előre látni lehetett, – folytatta nyilatkozatát a népszerű kapitány, - hogy a letört NAC nem lesz méltó képviselője a magyar labdarúgásnak, a horvát bajnokcsapattal szemben. A NAC mindent beleadott abba, hogy megnyerje a bajnokságot.

Tehát mint várható volt, a bajnoki év végére kifáradt a csapat. Nem lehet ennyire túlhajszolni, a mai viharos időben a játékosokat. A télen két hetet pihentek a NAC játékosok, mivel a csapat a karácsonyi tornán vett részt, most pedig szintén csak két hetet pihenhetnek, mivel a Szent István kupa mérkőzéseken szerepel majd a bajnok együttes.

Nem csak a mi véleményünk tehát, nem csak a közönségé, de így beszél a szövetségi szakvezető is. Mi értelme volt tehát ennek a mérkőzésnek?