Az ötvenéves M. Kir. Madártani Intézet feladatai

1943-ban ünnepelte a M. Kir. Madártani Intézet fennállásának ötvenedik évfordulóját. Ez az intézményünk mai szervezetében szinte páratlan nemzetközi viszonylatban, mivel a tudományos és gazdasági madártan művelésére egyaránt hivatott. Vele csak az Egyesült Államok földmívelési minisztériumának egyik osztálya hasonlítható össze, és bizonyos tekintetben a két német madarvárta (Helgoland és Rositten)

Az intézet multja nagyon érdekes. 1884-ben Rudolf trónörökös a II. Nemzetközi Madártani Kongresszust Budapesre hívta meg 1891-re. A budapesti kongresszus valóságos határkő a madártan tudományának fejlődésében. A madártan egyes fejezetéinek akkori állását a tudományszak legkiválóbb képviselői ismertették ezen a kongresszuson, és ezzel valósággal irányt szabtak a további fejlődésnek. Herman Ottó a madárvonulás kutatásáról számolt be, bemutatta a madárvonulás megfigyelésére már előre megszervezett hálózat munkáját, és leszűrte annak tanulságait.

A kongresszus szétosztása után Herman Ottó javaslatot tett a kultuszminiszternek, hogy ezt a szervezetet állandósítsa. Ez 1893-ban be is következett, és a Magyar Nemzeti Múzeum helyiségeiben megalakult a Magyar Ornithológiai Központ. Tiszteletbeli főnöke Herman Ottó lett. Két tisztviselője volt: egy asszisztens Jablonowski József, aki egyúttal a Rovartani Állomás asszisztense is maradt, és egy önkéntes Gyulai Gaál Gaston.

Az intézetre ekkor még más feladat nem hárult, mint a madárvonulási adatok gyűjtése és feldolgozása. Ekkor még a birtokába jutott madarakat és szakkönyveket - a madárvonulással foglalkozókat kivéve – a Múzeumnak engedte át. Az egykori akták szerint azonban már ekkor is mind a bel-, mind a külföldi is címénél többrehivatott intézménynek tekintette a „központot”.

1894 július l-jén megindult az Aquila c. folyóirata, a benne megjelent dolgozatok az intézet helyzetét még jobban megerősítették. De a kezdet szép egyetértését csakhamar megzavarta az akkori két legnagyobb magyar ornitológusnak, Herman Ottónak és dr. Madarász Gyulának, a Múzeum madártani osztálya vezetőjének versengése.

Herman Ottó nagy politikai összeköttetéseivel az éppen szervezésök kezdetén álló mezőgazdasági tudományos intézetek sorába vitte át intézetét. Madarász pedig kifáradva a vitában felhagyott a hazai ornisz behatóbb tanulmányozásával és a forróégövi madarak irányába terelte érdeklődését. Ennek is meg volt az üdvös eredménye, mert elismert munkásságával a Nemzeti Múzeum madárgyűjteménye a hetedik helyre került a nemzetközi közgyüjtemények sorába.

A földmívelésügyi tárca keretében a „Központban” a vonulás tanulmányozásán kívül egyenrangú feladat lett a madarak mezőgazdasági jelentőségén, vizsgálata is. Igen időszerű kérdés volt ez akkor, hiszen a madárvédelem nemzetközi szabályozásával ezidőtájt foglalkoztak legélénkebben (1901, madárvédelmi körrendelet; 1902, párizsi egyezmény). Ilyen feladatokkal kezdte meg a „Központ” új életét József-körúti otthonában. Ennek az időnek két legértékesebb gyümölcse: Chernel István: Magyarország madarai 1 és Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról c. munkái. Herman Ottó munkatársai ebben időben elsősorban dr. Csörgey Titusz és Vönöczky Jakab voltak a madárvédelem és a madárvonulás kutatásában.

1098-ban a kettős feladatkörhöz harmadiknak Vönöczky Jakab kezdeményezésére a madárgyűrűzés is csatlakozott. Ezt a kutatási módszert akkor még csak kezdetlegesen Dániában (1899) és Németországban (1903) alkalmazták. 1908-ban Magyarországon kívül az Egyesült Államokban is bevezetik, ma az egész világon elterjedt és kidolgozott kutatási irány.