Hangjegykészítés fényképezés útján

A nagy zeneszerzők életrajzaiban gyakran szerepelnek egyszerű muzsikusok, mint a mesterek bizalmasai. Ezek a szerény zenészek a világhírű komponisták torzonborz kéziratait másolták, ők vittek rendet a zsenik ihletben fogant alkotásaiba. Türelmes munkával gyönyörű kottafejeket rajzolnak, százat, ezret egymás mellé, alá, ívekkel, hasábokkal kötötték össze a karcsúszárú fekete pontokat, végűl pompás rondírással feljegyezték a mester utasításait az előadásra vonatkozóan.

Ezeket a hangjegyeket kapták meg a kiadók, akik vegytintával lemásoltatták az oldalakat és néhányszáz példányt készíttettek minden opusból. Rendkívül lassú, nagy figyelmet igénylő, fáradságos munka volt, amelyet mégis alig lehetett tökéletesnek nevezni. Az emberkézrajzolta hangjegyek, ha a másoló művésze volt is szakmájának, nem lehettek kifogástalanul egyformák, hibák is csúszhattak a kéziratba, ami pedig baj volt, mert ezeken a hibákon még évtizedek múlva is elrágódtak a maestrok kritikusai.

Később megpróbálkoztak a kottaírás gépesítésével, de ez a törekvés a feladat sokrétűségén megbukott. Egy német feltaláló végre sikeresen megoldotta a hangjegysokszorosítás problémáját. Rovátkás táblát szerkesztett, amelynek rovátkái közé be lehetett illeszteni a kottalap vonalzását. Ezután celofánszerű, átlátszó anyagra ragasztotta fel a gyárilag előre elkészített hangjegyeket, az egészet lefotografálta és átvitte rézlapokra. Ezzel a mélynyomásos rendszerrel kifogástalan kottákat állított elő.

A hangjegyek beillesztése.
A fekete táblán elhelyezett vonalakra ügyes női kezek erősítik fel a cellofánra ragasztott hangjegyeket. A sokszorosításnál a fényképezőgép lencséje csak a fehér fejeket viszi át a lemezre.

Kész kottafejek.
Szedőszekrényhez hasonlít a sokrekeszes doboz, amelyben a hangjegyek minden változatban készen megtalálhatók. A partitura összeállítója kézirattal a kezében válogatja ki a kottafejeket és jeleket.

Kész oldal.
A teljesen összeállított oldalon már csak apró simításokat kell végezni, azután megkezdődhetik a fényképezés. Az oldal természetesen többszöröse a készülő kottának.

A korrektúra.
Csakúgy mint a betűszedésnél, itt is szükséges az ellenőrzés. Hibák természetesen mindig akadnak, de ennél az eljárasnál nem kell vakarni vagy átfesteni, elég ha a fotografálás előtt a hibás kottafejet kicserélik.

A kész lemez. A hangjegyek kifogástalanul egyformák, a szedéses szöveg éles, az egész tiszta és ízléses. Az eljárás nagy előnye, hogy a negatívok nagyon kis helyen bármeddig megőrizhetők.