Hasznos dolgok a Gázművek „Mit süssünk az óvóhelycsomagba” című útmutatóján

A tanteremben a széksorokban ülnek a diákok: lányok és asszonyok fiatalok és – bocsánat”- idősebbek és itt- ott néhány férfi is. A katedrán a tanári pulpitus helyett- gázrezsó díszeleg, a fekete táblához odakészítették a krétát és a szivacsot s a pódiumon előadó fehérköpenyes tanárnő nem orvos, amint azt a külseje mutatná, hanem- háziasszony. Másfél óráig tart az előadás és mialatt a tanulságos mondanivalónk a hallgatók dobhártyáján dobolnak, kellemes illatok csiklandozzák a tanulók ínyét: pompás, ízes ebéd készül. Ez a gyakorlati része az előadásnak. A bizonyítvány kiosztás pedig: mindenki kap egy harapásnyit a finom ebédből!

S amíg az ebéd elkészült, megtanuljuk, hogy nem kell félni, ha a gázcső keresztülvezet az óvóhelyen.

Nem azért, mintha a világítógáz nagy mennyiségben nem valami ártalmas dolog volna, hanem azért, mert a gázcsövek nagyon rugalmasak és igen nagy megrázkódtatást bírnak ki. Nagyon kicsi a valószínűsége tehát annak, hogy eltörjenek és így a gáz az óvóhelybe ömöljék. Ha azonban ez mégis bekövetkeznék, akkor is könnyű a segítség: egy kis vizes anyaggal pillanatok alatt el lehet tömni a támadt rést.
Ugyanúgy, ahogyan azt a Gázművek munkásai, szerelői az utcán a gázvezeték javításakor csinálják.

Azt is megtanuljuk, hogy az óvóhelycsomagba milyen ételt készítsünk. Így természetesen a magunk készítette ételekről van szó, nem a kenyérről és a szalonnáról, hanem elsősorban a sűrítményekről. Az előadó háziasszony a kekszfajtákat és a különböző szárazsüteményeket ajánlja leginkább a hallgatóknak.

A hallgatóság előtt nagyon népszerű a „katonabarát” nevű sütemény, mert ez sokáig eláll és ezért a fronton küzdő hozzátartozóknak is küldhet ki-ki belőle.

Az ebéd lassacskán elkészült, megtanuljuk még a mai ebéd tésztájának, a rebarbara- lepénynek receptjét.
„Vegyünk 40 dkg lisztet, 10 dkg zsírt, 8 dkg cukrot, 2 dkg élesztőt, 1 tojás sárgáját ( a fehérjével majd megkenjük a süteményt) fél csomag sütőport és tegyünk hozzá 2 deci folyadékot. A töltelék 1kg rebarbarából, 15 dkg dióból és 5 dkg mogyoróból készül.”
A recept körül egy kis vita indul meg, mert a jelenlévő háziasszonyok szerint nem lehet élesztőt is, meg sütőport is beletenni a süteménybe, mert a kettő „Üti egymást”. Az előadó háziasszony szerint azonban a recept a gyakorlatban pompásan bevált.

Ezzel a vitával kapcsolatban derül ki az is, hogy az orvosok szerint ajánlatos minél több élesztőt tenni a süteménybe, mert ezzel növekszik annak vitamintartalma.

S végül feltálalják az ebédet: pirított daraleves (rántás nélkül) , spárgafőzelék(szintén rántás és habarás nélkül) gombapogácsával, rakott kel marhahussal és rebarbara- lepény.
Erről csak annyit, hogy nagyon finom volt…