Páris, július hó.
A Hétfői Hírlap levelezőjétől. A neves párisi sebészprofesszorral azokról a különleges operációkról beszélgettem, amelyeket a mostani világháboruban katonákon hajtottak végre. Nemrég jelent meg ugyanis a párisi lapokban a hír, hogy kitüntetést kapott egy öreg hadfi, aki már az 1914-es háboruban is részt vett. Egyévi szolgálat után megsebesült, mégpedig úgy, hogy a testébe hatolt golyó a szívébe akadt meg. A sulyos sebesültet azonnal megoperálták, de a golyót nem tudták eltávolítani. Ennek dacára a katona meggyógyult és most már 28 éve él, golyóval a szívében!
Az eset rendkívüli, de nem egyedülálló. Az első világháboruban több ilyen példa volt. A hivatalos közlések szerint 39 katona került szívsérüléssel kezelés alá. Ezek közül 16-ot megoperáltak. 23-nál azonban a műtétet nem lehetett megkockáztatni. Ha a szívkamra megsérül, a rendszerint meginduló erős vérzés kifelé omlik, akkor a sebesült nem veszti el azonnal eszméletét, beszélni is tud még, de rövid időn belül mégis bekövetkezik a halál. Ha viszont a vérzés a szív belsejét önti el, akkor a beteg rögtön eszméletlenné válik. Ritkán ugyan, de előfordul, hogy a golyó a szívburokban megakad. Ez az eset nem feltétlenül halálos, de a sebészi beavatkozás nélkülözhetetlen.
Elmondotta a professzor, hogyan folyik le általában a szívműtét. A beteget elaltatják, a sebész felhasítja a mellkast, rendesen a baloldali bordák között, hogy szívhez jusson. Amikor ez megtörtént, balkezébe veszi a dobogó szívet. Gyakran előfordult, hogy ebben a pillanatban a beteg elalél. Ilyenkor óvatosan vissza kell tenni a szívet a helyére. Egyik esetben a páciens tizenkétszer vesztette el eszméletét, ugy hogy szinte a meghalt benyomását tette. Tizenkét ízben tért vissza szervezetébe az élet és a műtét végül sikerült.
A mostani háborúban történt, hogy ez a közkatona gránátszilánktól szívsebesülést kapott. Eleinte fent volt, járt- kelt, tűrhetően érezte magát, később egyre sűrűbben lettek ájulásai, rosszullétei. Operációra volt szükség. Az ötödik borda táján 13 centi hosszu vágást alkalmaztak, s amikor a szív láthatóvá vált, a sebész megállapította, hogy a gránátszilánk kicsiny darabkája szabadon áll, jobban mondva lebeg a balkamra belsejében…
Átmetszették a szívburkot, kis csipesszel eltávolították a mintegy egy centiméter nagyságu szilánkot, azután összevarrták a szívet. A beteg egy hónappal az operáció után egészségesen eltávozott a kórházból. Egy másik katona évekig tartogatott egy srapnellszilánkot a szívében, mert a műtéttől jobban félt, mint attól a gondolattól, hogy golyót visel a szívében. Később olyan kellemetlen lett a közérzése, hogy átvizsgálásra lett szükség s ekkor azt az érdekes megállapítást tették, hogy a golyó a balkamrában van és a vérlökések következtében állandóan forog!
Szívsérülésnél egyébként, mint sok más esetben is, gyakran maga a szervezet az orvos. Egy francia polgár évek előtt valamilyen balesetet szenvedett. Amikor nemrégiben meghalt, felboncolták és felfedezték a szívkamra bejáratánál egy tűhegyet, amit idők folyamán a szervezet vékony, rostszerű burokkal vont be.
Mindebből az tűnik ki, hogy a szívsérülés nem feltétlenül halálos, sőt lehet golyóval a szívben meg is öregedni.
D.B.
