A Szlovák és Gardista érdekes beszámolói - Különvonaton utaztak a partizánfészekbe
Pozsony, október hó.
A hivatalos szlovák sajtó az utóbbi hetekben már a legnagyobb részletességgel foglalkozik a partizán-felkeléssel. Az immár két hónapja tartó felkelés Szlovákiában nemcsak a politikai és gazdasági életet mozgatta meg, hanem igen heves kilengést eredményezett az irodalmi és művészeti életben is.
Tudni kell azt, hogy a fiatal szlovák állam írói igen jelentős szerepeket visznek a közéleti fórumokon.
Többen magas állami funkcionáriusok, mint például Tido J. Gasper, a híres líritikus és finomtollú esszéíró: Szlovákia propagandafőnöke. Egy másik nagynevű regényíró, Milo Urbán, a szlovákok Szabó Dezsője, aki az „Élő ostor” című regényét tíz évvel ezelőtt magyarra is lefordították, a legmértékadóbb, szlovák napilap politikai irányítója Emil Boleslav Lukács, s ma élő legnagyobb szlovák költő az Ady -versek művészi fordítója, aki az elmúlt években gyakran járt Budapesten és szlovákiai könyvet írt Adyról, magánéletében evangélikus pap, már a prágai parlamentnek képviselője volt, az önálló szlovák állam megalakulása óta pedig tagja a pozsonyi képviselőháznak is. Sok más író a legtöbb szlovákiai kulturális intézetnek, a Szlovenska Maticának a vezető tisztviselője.
Mikor Besztercebányán kitört a partizán fölkelés, a legtöbb szlovák író átment a fölkelők táborába.
A pozsonyi Gárdista jelentése szerint a turócszentmártoni „nemzeti tanács” vezetői között szerepeltek evangélikus lelkészek, túrógyárosok és - írók is. A tanács egyik irányítója Ivan Thurzó közíró volt, aki Turócszentmártonban kihirdette a Csehszlovák Köztársaságot.
Rajta kívül vezető szerepet játszott a Salocik Nemzeti Múzeum igazgatója, valamint Ludovit Mysiric költő, aki nemrég Pozsony egyik legnagyobb zsidó könyvkereskedését ???.
A turóci vidéken jelentős agitációs munkát végzett Milos Roman, aki több évvel ezelőtt a szlovák egyetemi ifjúság szellemi vezére volt.
Ugyancsak a fölkelők közé állt, a Szlovanka Matica igazgatója, Josef Hronsky is, a legismertebb és legkiválóbb ma élő szlovák regényíró, akinek a helpai falusi szlovákságról írott regényét, Jozef Mak-ot magyar fordításban most készül megjelentetni egyik budapesti könyvkiadónk.
Hronskyt a turóci partizánlázadás leverése után elfogták és ellenőrizhetetlen hírek szerint
negyvennyolc partizán vezérrel együtt a statáriális hatóságok Turócszentmárton főterén kivégezték.
A Slovenszka Matica-nak úgyszólván egész tisztviselőkara átállt a felkelők oldalára, többek közt Marták dr. Barnik dr., Bodernek és Ivan Barcs írók is. De a Matica elnökéről dr. Skultéthy Józsefről máig sincs megbízható hír, s nem tudni, ő is átment-e partizánokhoz. Viszont Rajec- fürdőről a felkelők magukkal viszik dr. Matej Kave-ot, az ismert szlovák regényírót. A partizánokhoz csatlakozott Pozsonyból Lavo Novanszky költő, aki Budapesten született és a csehszlovák időkben egyik legjelentősebbi írója volt a szlovák szélsőbaloldalnak és Prágában kommunista napilapot szerkesztett.
Nem tudni semmit Emil Boleslav Lukács sorsáról, ellenőrizhetetlen hírek szerint ő is a besztercebányai felkelők között van.
Érdekes, hogy azok a pozsonyi írók és tudósok valamint politikusok, akik a partizánokhoz csatlakoztak, ravasz csellel különvonaton hagyták el a szlovák fővárost közvetlen a felkelés kitörése előtt és a partizán fészkekbe Turócszentmártonba és Besztercebánya városokba utaztak, ahová „kulturális” ünnepségre hívatják meg magukat előzetesen.
