Földünk kérge még a földrengésektől mentes vidékeken is csak látszólag van nyugalomban, mert legtöbb helyen rendkívül lassan ugyan, de állandóan mozgásban van. Ezek a mozgások években kifejezi szinte megmérhetetlenek, évszázadokban vagy évezredekben számolva is éppen csak megállapíthatók. A geológiai, földtörténeti idők évmilliói során ezek az apró elmozdulások azonban hatalmasra megnövekedhetnek.

A geológusok sokszor kimutatták, hogy egyik vagy másik terület a mostaninál sokkal alacsonyabban feküdt és csak a geológiai idők folyamán emelkedett fel. A Himalája hegygerincei között olyanok is vannak, amelyeken többezer méter magasságban tengeri állatok megkövesedett maradványai találhatók. Ezek a részek valamikor a tenger szintjében terültek el és csak a rendkívüli erejű és igen lassú hegyképző erők emelték fel őket mostani magasságukba.

A Küen-Lün hegységben 5500 méter magasságban találtak kétségtelenül tengeri eredetű kőzeteket, Európában, az Alpokban pedig kétezer méteren felüli magasságban. A sokat emlegetett Brenner-hágó közelében 2232 méteres magasságban kiaknázásra is érdemes kisebb szénrétegek vannak. Mivel a szén mai tudásunk szerint csak lapályos, mocsaras vidékeken képződhetett, fel kell tételezni, hogy ezek a széntelepek évmilliókkal ezelőtt szintén a tengerszint közélében voltak és azóta emelekdtek fel ebbe a tekintélyes magasságba.

Az Alpok különben az úgynevezett „fiatal” hegységek közé tartoznak. Ezt a fiatalságot földtani értelemben kell vennünk, ami más szóval azt jelenti, hogy az Alpok ma is fejlődőben, kiemelkedőben vannak.

Hogyan mérik az olvadó fémek hőmérsékletét?

A mindennapi életben legtöbbször csak a levegő, a víz vagy az emberi test hőmérsékletének mérésére van szükség. Erre a célra legjobban a közönséges higanyszálas vagy festett alkoholszálas hőmérők felelnek meg. Igen magas, többszáz, vagy ezer foknál is nagyobb hőmérsékletet ilyen egyszerű eszközökkel nem lehet mérni, mert az óriási hőmérséklet hatására az egész hőmérő megolvadna.

Pedig az ilyen hőmérsékletmérések különösen a fémiparban nagy jelentőségűek, mert bizonyos fémek vagy fémötvözetek csak meghatározott hőfokra hevítve érik el a szükséges keménységet vagy éppen lágyságot. Az eddigi, aránylag komplikált eljárások helyett újabban egy rendkívül egyszerű és olcsó módszer kezd a magas hőmérsékletek mérésében elterjedni.

A módszer lényege az, hogy megfelelő anyagokból különböző hőmérsékleten olvadó kis golyócskákat készítenek. Ezek a golyócskák 75 és 625 Celsius sok között minden 44 fokra készülnek, vagyis minden 44 fok ugrásnak megfelelően elolvad az illető golyócska, ha a megfelelő hőmérsékletű fémre, vagy más melegített tárgyra teszik.

Ha tehát a feldolgozás alatt lévő fémet valamely meghatározott hőmérsékletre akarják felhevíteni, ráteszik az ennek a hőmérsékletnek megfelelő golyócskát és mindaddig hevítik, amíg csak a golyó el nem olvad. A golyócskák a fémekre teljesen hatástalanok, nem szennyeznek, nem hagynak mélyedést.