A nő hét életkora

Férfi- és nőolvasókra egyaránt érdekes képsorozat látható e számunkban egy jeles amerikai rajzolótól. Hét képben bemutatja a modern urinő életét, azon jelenetek alakjában, melyek lelkét az egyes időszakokban leginkább betöltik.

A gyermekszoba boldog, zajos világában együtt játszik a kis lány a fiúval, de női természete itt is meglátszik, nem annyira abban, hogy ölében ott van mindig a baba, mint inkább abban, hogy ha kocsist-lovat játszanak, akkor is ő az, a ki a gyeplőt tartja. S ez a törekvés majd elkiséri egész életén át.

Később is a játék a növendékleány legkedvesebb foglalkozása, de a baba bekerült a fiókos szekrénybe, a honnan csak ritkán s mindig csak titokban kerül elő, mert úrnője semmitől sem irtózik annyira, mint hogy gyermeknek nézzék, a ki még babával játszik.

A leány amerikai, tehát a szabadban űzött játékokat űzi legörömestebb: íme a képben golf-ot megy játszani, vállán a kampós végű hosszú bottal, melylyel a labdát gördítik a gyepen. A mi hölgyeink még nem tartanak a golfnál, - nálunk a tenisz az uralkodó divat.

Egy-két év és annyira felnő a leány, hogy bálba kell vinni. Édes izgatottsággal, fehér ruhában megy az első bálba a papa karján, mig a termetes mamát fivére vezeti. Fog-e jól mulatni, hóditani, lesz-e sok tánczosa, vagy petrezselymet árul, ő fog-e irigykedni barátnőire, vagy azok ő reá?

Ezek azok a világrendítő nagy kérdések, melyek kicsi fejecskéjében nyugtalanul járnak s megdobogtatják félénk szivét. Mi persze látjuk, hogy ilyen szép lánynak biztos a siker. S ezt mutatja a következő kép is: a bálok nem vesztek kárba, akadt férj a kicsikének, a ki most már boldog anya s aggódó szeretettel vigyázza kis gyermeke álmait a csipkefüggönyös bölcső mellett.

Az idő múlik, a szép mama még egyszer tetszeni akar, maga köré gyűjteni a bókoló frakkos urakat, mielőtt átengedné a tért fölcseperedő lányának. Az élet delén áll, abban a korban, a mikor sok férfinak legjobban tetszenek a nők. Örömmel élvezi a tetszést, úgyse soká tart már.

Nemsokára csak mint garde des dames jön számba; de ezt a tisztét is ügyesen teljesiti: ha úgy akarja, se nem lát, se nem hall, ha meg jónak látja, meglát és meghall mindent. Lám, míg ő úgy látszik, buzgón el van merűlve könyvének olvasásába, mögötte jó távolságra, tengerparti sziklák mögött, világos napernyőre védelme alatt bizonyára nem egy másik kisasszony az a kivel sugdos a leánya. Lakodalom lesz a vége a dolognak, különben nem olvasna oly nyugalommal a mama.

Aztán ennek is vége. Beáll a tél; a nagymama, ha megúnja az olvasást, félreteszi kapcsos bibliáját, rája a pápaszemet s eltünődik a múltak emlékein, el is szundikál. Álmában lelke egy ódivatú ruhába öltözött szép fiatal emberen mereng, a ki maga rég a sirban pihen s csak emléke látogatja meg, mint egy hivogató árny, mint egy kedves álom. Ő hozzá készül nagy útra az anyóka, ő vele fog egyesűlni újra a másvilágon, nemsokára.

Az élet lejár, ezt jelzik a czímrajzon a homokórák: az első még tele van, aztán mind csak pereg, csak pereg rajtuk lefelé a homok, míg az utolsóban már semmi sincs. S ekkor már csak visszafelé néz az ember, a homokórák hosszú sorára, melyek mindegyike egy-egy évet jelent s mindegyik elvitt egy darabot a reményekből, a vágyakból, az életerőből…