Ha a magyar labdarúgást emlegetjük, akkor általában az Aranycsapat lenyűgöző eredményeire, játékára gondolunk, esetleg a jóval szerényebb eredményeket felmutató, az elmúlt tíz-tizenöt év magyar válogatottjának teljesítményére.
Gyakran megfeledkezünk arról, hogy három olimpiai aranyérmünkkel még mindig a legeredményesebb nemzet vagyunk az olimpiai labdarúgótornákon. Többnyire feledésbe merül az 1938-as világbajnoki döntő, melyen az 1954-eshez hasonlóan ezüstérmet szerzett a magyar csapat.
De a magyar labdarúgás kezdete jóval korábbi időszakra nyúlik vissza. Már a XIX. század végén megjelent a futball Magyarországon. Az első „footballt” Eszterházy Miksa hozta hazánkba 1875-ben, majd egyre több helyen jelentek meg a játék szabályait ismertető cikkek, füzetek.
A századforduló előtt alakultak az első magyar labdarúgó egyesületek: az UTE 1885-ben, az MTK 1888-ban, az FTC 1899-ben. A Magyar Labdarúgó Szövetséget 1901. január 19-én alapították és még ugyanebben az évben útjára indult az első magyar labdarúgó bajnokság is, melyet a Budapesti Torna Club nyert meg makulátlan eredménnyel.
A nemzetközi mérkőzéseket eleinte az angol amatőr és professzionális csapatok vendégjátéka jellemezte. Mint „tanítómesterek” érkeztek Magyarországra, gyakori volt a vendégsiker ilyenkor. Ezt követően főleg Monarchián belüli, bécsi és prágai csapatokkal mérkőztek meg csapataink.
A labdarúgó válogatott első hivatalos mérkőzését 1902. október 12-én játszotta az osztrák válogatottal és súlyos 5:0-s vereséget szenvedett. A válogatott mérkőzések ekkortájt igen szélsőséges eredménnyel végződtek. A legnagyobb arányú győzelmeit is ekkor érte el a magyar válogatott: 12:0-ra vertük az orosz válogatottat 1912 júliusában, majd 1927-ben 13:1-re nyertünk a franciák ellen.
Klubcsapataink a 20-as években már Európa legjobbjai közé tartoztak. Rendszeresen túráztak Spanyolországban, Németországban, Olaszországban és ezeket a túrákat rendszerint pozitív mérleggel zárták. Előfordult olyan eset is hogy a vendéglátó csapat szurkolói a mérkőzés után a magyar csapat tagjait a vállukon vitték az öltözőbe elismerésük jeleként.
A csapatok közül kiemelkedett az MTK és az FTC csapata, mivel ez a két együttes az első 30 bajnoki sorozatból 14 illetve 13 bajnoki címet szerzett, és többnyire dobogós helyen végeztek minden alkalommal. Nem csoda, hogy nagy várakozás előzte meg e két csapat összecsapásait. Az MTK és az FTC mérkőzéseit a mai napig „örökrangadóként” szoktuk emlegetni.
Major Tibor
