Oltványi Imre pénzügyminiszter pénteken délután fogadta a magyar sajtó képviselőit és tájékoztatta őket az időszerű pénzügyi kérdésekről.
A pénzügyminiszter részletesen válaszolt a felvetett kérdésekre. Mindenekelőtt felvetették a készülő valutarendelet kérdését. A miniszter megerősítette, hogy ilyen rendelet valóban készül.

– A valutakérdés – mondotta – 70 százalékban pesti kérdés. Az a valutamennyiség – a devizákról most nem beszélek –, amely Pesten forgalomban van, egyáltalán nem fantasztikusan nagy összeg és az itteni spekuláció önmagában véve nem lenne tragikus. A tragikus az áraknak indokolatlan felhajtásában rejlik, abban, hogy a közgazdasági élet értékmérőnek fogadja el a külföldi valuták zugforgalmi árát. Az utóbbi időben azt tapasztaltuk, hogy a kereskedők a dollárhoz kezdik igazítani az árakat. Az ingatlanpiaci forgalom is dollárértékben kezd folytatódni. Ha tekintetbe vesszük az infláció mérvét, vagyis azt a bankjegyszaporulatot, amely a felszabadulás óta állott be és ehhez mérjük a valutaárfolyamok emelkedését, akkor fantasztikusan irreálisnak kell minősíteni a zugforgalomban kialakult árfolyamokat. A tényleges bankjegyszaporulat azonban a mai árfolyamokat azonban semmiképpen sem indokolja. Ugyanerre a következtetésre jutunk, ha a szomszéd államokban kialakult vagy kialakulóban lévő pengőárfolyamokkal vetjük össze az itteni valutaárfolyamokat.

– A készülő valutarendelet egyelőre nem valutabeszolgáltatást ír elő, hanem csak valutabejelentést.

– Van sok kisember is a valutatulajdonosok között, aki félretett néhány dollárt azért, hogy azon majd élelmiszert, vagy ruhát vegyen magának. Az azonnali beszolgáltatási kötelezettség esetén a valutaárfolyamokat is meg kellett volna állapítani, ez pedig azt jelentette volna, hogy ezeknek a kisembereknek is a náluk lévő kevés valutát messze az indokolatlan zugárfolyam alatt, tehát előtte igazságtalannak tetsző árfolyamon kellett volna beszolgáltatni. Ezért választottuk hosszas megfontolás után azt az utat, hogy most csak bejelentésről van szó s így a valutával rendelkező kisembereknek ezzel a mondjuk előzetes beharangozással módot adunk, hogy valutájától megszabaduljon.

Hangsúlyozta a miniszter, tisztában van azzal, hogy a valutáknak esetleg csak egy hányadát fogják beszolgáltatni, de meggyőződése, hogy a rendelet módot ad majd arra, hogy a Nemzeti Bank engedélyével azok, akiknek szükségük van rá, továbbra is szerezhessenek be indokolt esetben valutát.

– Ma, amikor az állam és gazdasági életünk – mondotta a miniszter – nem rendelkezik megfelelő árukészlettel, amikor az árak kialakítását nem a kereslet és kínálat törvényei szabják meg, hanem egyoldalúan csak a kereslet, ilyen körülmények között nem lehet a klasszikus szabadkereskedelem elméleteiben gondolkodni, hanem tudomásul kell venni, hogy – legalább átmenetileg – meglehetősen erősen kötött gazdálkodást kell bevezetni, nemcsak ezen a téren, hanem többé-kevésbé minden téren. Olyan feladatok és olyan kötelezettségek hárulnak az országra, az elvesztett háború és a fegyverszüneti szerződésben vállalt jóvátételi kötelezettség következtében, amelyeknek eleget tenni csak akkor tudunk, ha minden ellenőrzésünk mellett sem riadunk vissza attól, hogy igen erélyesen avatkozzunk bele a gazdasági életbe, bár tudjuk, hogy az erőszakos beavatkozás nem kedvező a gazdasági élet kialakulására. Ennek a kialakulásnak azonban ma minden előfeltétele hiányzik.

Arra a kérdésre, mi van a Magyar Nemzeti Bank külföldre hurcolt aranykészletével, a pénzügyminiszter közölte, hogy errevonatkozólag eddig pontos értesülés nem érkezett, de a Nemzeti Bank a szövetséges ellenőrző bizottság jóváhagyásával bizottságot küldött ki Ausztriába s ez a bizottság bizonyára fényt derít majd erre a kérdésre is.

A valorizáció kérdéséről szólva hangsúlyozta a miniszter, hogy a valorizálási elv már részben megvalósult, illetve megvalósulás előtt áll. szükség van a valorizációra a pénz egészségesebbé tétele és a spekuláció megakadályozása érdekében, továbbá az indokolatlan hiteligények meggátlása céljából.

– Ami az adóreformot illeti, szakembereink a legnagyobb eréllyel foglalkoznak ezzel a kérdéssel, de a csodavárás ezen a téren is csődöt mond. Elsősorban adóalanyokra van szükség s csak azután adóreformra.

Részletesen nyilatkozott ezután a miniszter az infláció kérdéséről.
– Alapjában véve – mondotta – az infláció szótól nem kell olyan nagyon megijedni. Van egy bizonyos mértéke az inflációnak, amely adott esetben igenis szükséges, mert a termelő munka megindítását, lehetővé tételét célozza. Persze matematikailag pontosan megállapítani, melyik az a határ, ameddig az infláció ennek a rendeltetésnek tesz eleget, és melyik az a határ, ahol már csak romboló jellege van, ez inkább érzés dolga. Nyugodtan merem azonban mondani, hogy a mai magyar infláció egyelőre nem érte el azt a határt, ahol csak romboló következményei lennének.

– Az inflációnak akkor tudunk gátat szabni, ha az egész termelést egy tervszerű, céltudatos rendbe állítjuk be. Az összes kérdések egyszerre való megoldása a bankjegymennyiség olyan fokú szaporítását kívánná meg, amilyenre technikailag sem vagyunk felkészülve, de ettől eltekintve is, ez belesodorna bennünket egy olyan inflációba, ahol eszeveszett versenyfutás kezdődnék a bankjegytömeg és az áruérték között. Ma még közel sem vagyunk ott. Nincsenek még pontos értesüléseim arról, hogy a külföldi országokban mennyi a bankjegymennyiség, de azt mondhatom, hogy Magyarország mai nagyságához viszonyítva, mi még elég jó helyzetben vagyunk több más országgal szemben.