Az első közgyűlés a Nemzeti Banknál a felszabadulás óta

Pénteken délben nagy és érdekes eseménye volt a Nemzeti Banknak.
A felszabadulás óta először tartott közgyűlést az ország első bankja, mégpedig nagyon fontos napirendi programmal. A közgyűlést a Szabadság-téri palota dísztermében tartották meg és az elnöki tisztet Szentiványi Lajos alelnök látta el. Mellette ültek a főtanács tagjai: dr. Kemény György pénzügyi államtitkár, Jeszenszky Ferenc, az új vezérigazgató, Büchler József, Fellner Pál, Propper Sándor, Sulyok Dezső, Balkányi Kálmán, Dégen Imre, Beke Géza, Büki József, Ullmann György és Walder Gyula igazgató.

Szentiványi elnök mindenekelőtt bejelentette, hogy a kormány a banknak felmentést adott a közgyűlésmegtartási tilalom alól és az alapszabályokat oly módon módosítják, hogy a részvényeket nem az előző és júniusában, hanem nyolc nappal a közgyűlés előtt kell deponálni. Ezután megállapította az elnök, hogy a közgyűlés határozatképes. Rámutatott arra, hogy 1944 február 7-én tartották meg a Nemzeti Bank utolsó rendes közgyűlését. Ezt követőleg a történelem legszégyenteljesebb korszaka szakadt az országra.

A mostani rendkívüli közgyűlés összehívását a stabilizációval kapcsolatos intézkedések teszik szükségessé.
A Nemzeti Bank eddig is, a legsúlyosabb viszonyok mellett, megpróbálkozott harcolni az infláció ellen és több ilyenértelmű javaslatot terjesztett a pénzügyminiszter elé. A viszonyok azonban nem tették lehetővé ezeknek a javaslatoknak a gyakorlati alkalmazását. Most, hogy a stabilizáció megindítja a nyugodt termelő munkát, szükséges, hogy az árupiacokon meginduljon a kínálat, amire megvan minden kilátás, miután jó termésünk volt. Nemcsak a mezőgazdaság, hanem az ipar produkciója is feljavult és az állami jövedelmek növekedése, a jóvátételi terhek csökkentése, lehetővé teszik a stabilizáció sikerét. Az Egyesült Államok elhatározásából kifolyólag 374 millió forint aranyat kapunk vissza, amiből egyfelől külföldi nyersanyagot és élelmiszert vásárolhatunk, másfelől kellően alátámaszthatjuk a forintot.

Ezután egyhangúlag elfogadták az alapszabály-módosításokat, mely szerint a Szovjetúnióval való szorosabb gazdasági kapcsolatokra való tekintettel az intézet orosznyelvű cégszöveget is használ. Ezután elhatározták, hogy az állam, a törvényhatóságok, a városok és a községek a bank eszközeit egyáltalában, tehát sem közvetve, sem közvetlenül nem vehetik igénybe anélkül, hogy a felvett bankjegyek értékét egyidejűleg aranyban vagy devizában be nem szolgáltatják. Kivételt csupán annyiban tesznek, hogy az állam forgótőkeszükségletének fedezése céljára a bank folyószámlahitelt nyit, amelyet az állam évenként – elsőízben 1948. évben – március 1-től kezdve 90 millió forint erejéig igénybe vehet, azonban ezt az összeget legkésőbb ugyanazon év november 30-ik napjáig vissza kell fizetni.

Rendkívül fontos alapszabálymódosítás az is, hogy 1946 augusztus 1. napjától 1947 július 31. napjáig, tehát mostantól kezdve egy évig, a forgalomban lévő bankjegyek mennyisége nem haladhatja meg az ezermillió forintot.

Ez a nagyjelentőségű alapszabálymódosítás egyik döntő bizonyítéka a stabilizációnak s annak, hogy a bankjegyszaporításra nem kerülhet sor.

Ezután megváltoztatták a nyereség felosztására vonatkozó kulcsot, oly módon, hogy az állam abból nagyobb részesedést kap, végül megválasztották új számvizsgáló bizottsági tagoknak dr. Faragó Lászlót, Burchardt Rezsőt, Szenczi Sándort, dr. Székely Pált és Hofbauer Ferencet. Pótszámvizsgálók lettek Barta Sándor és Berczelly Harry.

Ezt a választást is éppen úgy, mint valamennyi javaslatot egyhangúlag fogadta el a közgyűlés, amelyet ezután be is zárt Szentiványi Lajos elnök.