A szemtelen légy 1.

Az idén annyi a légy, amennyit még sohase láttunk a fővárosban. Az embernek nincsen nyugta tőlük, lépten-nyomon hessegetni kell őket. Ha elzavarom az orromról, tízszer is visszaszáll ugyanoda, legföljebb a homlokomon telepszik meg, ami éppen olyan bosszantó és kellemetlen. Ezért mondjuk rá, hogy szemtelen. Pedig dehogy is szemtelen, a szegény kis állat nem érdemli meg ezt az inkább emberi tulajdonságot kifejező jelzőt. Mert nem engem akar ő bosszantani, hanem természetes életösztönét követi, meg akar élni, táplálékhoz jutni. Miért van az, hogy ha a kezemben tartott újságról zavarom el, erre nem igen száll vissza, de valamelyik csupasz testrészemről: a kezemről, orromról, homlokomról nem tudom elriasztani?

A magyarázat nagyon egyszerű: a légy rászállott az újságpapírra mozgékony kis orrmányával folytonosan tapogatódzott a felületén. Nem talált rajta semmi ennivalót, így hát könnyen elzavarhattam. Más az eset a csupasz bőrömmel. A bőr felülete teli van apró nyílásokkal, amelyeken át a faggyú- és verejtékmirigyek ürítik ki a váladékaikat. A faggyút nem látjuk a bőrön, szétterül a felületen, a bőr puhántartására való. Rendes körülmények között nem látjuk a verejtéket vagy izzadságot se, mert ami keveset termelnek a mirigyek, az mindjárt el is párolog. De ha nagyon meleg van és erősebben izzadunk, a verejték parányi golyócskák alakjában gyűlik össze a bőr felületén. Mind a faggyúváladék, mind a verejték kívánatos csemege a légynek, ezért nem engedi elzavarni magát, ha ilyen terített asztalra akad. Igy hát nem mondhatjuk a légyre, hogy szemtelen, hiszen csak meg akar élni. Mi se lennénk jobbak az ő helyében, minket is bajos volna elzavarni mostanában az illatos sertéspecsenyével telt tál mellől.

Hogy miért van olyan feltűnően sok légy a fővárosban az idén? Az átélt ostrom és a velejáró szörnyű pusztulások tették ezt. Megszűnt a szemétkihordás lehetősége, a házakban maradt a töméntelen rothadó és korhadó konyhahulladék, a városi istállókból és a katonaság lovaitól kikerülő trágya - csupa ideális tenyésző anyag a légyálcáknak. Mert a légy elsősorban lótrágyába és sertéstrágyába, ennek hiányában rothadó szerves anyagokba rakja le a petéit. Rendes viszonyok között aránytag kevés a légy a nagyvárosban, mert a lótrágyát rögtön eltakarítják a kocsiutakról, az emberi ürüléket elviszi a csatornázás, a konyhahulladékot naponta elviszi a szemeteskocsi – egyszóval lehetetlenné tesszük a légy korlátlan szaporodását.

Egy kis számítás megmutatja, milyen rohamosan szaporodik a légy, ha semmi akadálya ennek a szaporodásnak. A szaporodás időszaka tavasztól őszig tart, körülbelül öt hónapig. A lerakott petékből 10-12 nap alatt fejlődnek ki az új legyek, tehát öt hónap alatt legalább tíz nemzedék jön létre. Egy nőstény átlag 120 petét rak le egyszerre, ezek közül fele lesz nőstény, amely tovább szaporodik. Tehát már a második nemzedék 60-szor 60, vagyis 3000 légyből áll. Ezt megint 60-nal kell szorozni, minden következő nemzedéket újból 60-nal. Az eredmény a tizedik nemzedéknél már egy 6-os szám, utána 17 nullával. És ezt mindannyiszor még kettővel kell szorozni, hiszen hímek is jönnek létre. Ez a roppant tömegű légy volna egyetlen nőstény anya szaporodásának eredménye.

Pedig hát csak egy városban is sok-sok millió légy-ősanya kezdi el tavasszal fajának szaporítását. Ha valamennyi újszülött légy életben maradna, ezek együttvéve a földgolyónál is nagyobb tömeget adnának s lehetetlenné tennének minden más életet. (Egy magyar tudós számítása még nagyobb tömeget mutat. Dr. Makara György szerint egyetlen légypár hat hónap alatt 203,500,092,000,000,000,000, 000,000,000,000 utódot hozhatna létre. Ez a légytömeg a földgömb nagyságának körülbelül kétezerse volna.) Szerencsére csak papíroson fest így a helyzet.