A Szociáldemokrata Párt kiáltványa a világ szervezett munkásságához

Budapest, augusztus 9.

Szakasits Árpád csütörtökön este rádiószózat keretében ismertette a Szociáldemokrata Párt kiáltványát, amelyet a világ szocialistáihoz, a szakszervezetek internacionáléjához és a világ szervezett munkásságához intézett.

 

- A Szociáldemokrata Párt és a magyar szervezett dolgozók nevében országunk e sorsdöntő napjaiban fel kell emelnünk tiltakozó szavnkat - mondja a kiáltvány –, nehogy ismét megismétlődhessék az a tragédia, amely 25 évvel ezelőtt országunkat és az európai békét érte. A szocialisták nemzetközi szolidaritása nevében követeljük azt a segítséget, amely népünket megóvja az igaztalan béke átkos követelményeitől, megszabadítja a világot a meghasonlás rémétől.

A kiáltványban hangoztatja, hogy nem a kormányokhoz vagy intézményeikhez fordul, hanem a szocialista munkásokhoz, akik a legtisztább békeakaratot képviselik és akik egyedül tudják megakadályozni azt, hogy a nemzeti érzelmek sérelme és súlyos gazdasági hátrányok a magyar békeszerződésben megingathassák épülő demokráciáink alapjait.

 

Az első világháború után Magyarországon győzött az ellenforradalom és ez száz számra gyilkolta le hűséges szocialistákat, mert a munkásosztályért és a demokráciáért harcoltak. Amikor az ország konok és áruló urai hadat üzentek a demokráciának, a mi munkánk eredménye volt az a lelki ellenállás, amelyet a magyar dolgozók a hivatalos Magyarország háborúba lépésével szemben kifejtettek. Ennek következménye volt az ipari és a mezőgazdasági szabotálás. Bár mi álltunk legtovább Hitler oldalán, de igaz az, hogy valamennyi csatlós ország közül mi fejtettük ki vele szemben legtovább sikerrel az ellenállást. Lengyelek és szlovákok fasizmus által üldözöttek tízezrei találtak nálunk otthont s mi adtunk menedéket a náci fogolytáborokból megszökötteknek. A magyar demokrácia kiépítéséért annyit tettünk, hogy ezen a téren Európa egyetlen más országa sem szárnyal túl bennünket.

A világtörténelem nem ismer súlyosabb pusztulást, mint amilyen a mi országunkat sújtotta, mégis újjáteremtettük az országot. Még füstölögtek a romok, amikor megvalósítottuk a földreformot. Európában elsőknek tartottuk meg a legdemokratikusabb választásokat s megteremtettük a magyar köztársaságot. Szigorú és példás büntetéssel sújtottuk a háborús bűnösöket. Megkezdtük a bányák és nagyüzemek államosítását. Újjáalakítjuk a magyar közoktatást és megteremtettük a szilárd magyar pénzt. Vállaltuk a sok nélkülözést és szenvedést, eltelve attól a meggyőződéstől, hogy közelebb visszük népünket az Atlanti Charta-ban kifejezett nagy gondolathoz, a félelem nélkülözi élethez.

Az előkészületben lévő béke hárommillió magyart hagy határainkon kívül, akik eddigi jelek szerint nem mindenütt élhetnek félelem nélkül, mert létüket, biztonságukat, vagyonukat és munkájukat fenyegeti a sovinizmus. Egy részüktől megtagadtak minden emberi és állami jogot, most csordaként akarják őket kitelepíteni ősi lakhelyükről.

- A világ szocialista dolgozói nem nézhetik ezt tétlenül – mondja a kiáltvány -. Segítsetek bennünket abban, hogy az itt lappangó reakció az új békeszerződéseknél ne mutathasson rá ugyanolyan hibákra, amilyent elkövettek a múlt békeszerződés alkotói. Ha a Párisban most készülő béke a határok helytelen, gyakran igazságtalan megállapításaival mélyen sértené az igazi megbékélés szellemét, ez nemcsak végzetes csapást hozna demokráciánkra, hanem egyben súlyos veszedelmet jelentene az egész világ számára is.