Vigszínház:
Éjféli menedékhely

Az új életre támadt Vígszínház Maxim Gorkij világhírű drámájával kezdi pályafutását. A választás szerencsés, nemcsak azért, mert a szerzőnek szocialista orosz írónak személye ma időszerű, hanem mert műve örökbecsű irodalmi érték és műfaji sajátosságainál fogva különösképpen alkalmas arra, hogy a multból híres vígszinházi együttes új miliőben ragyogtassa erényeit. Az Éjjeli menedékhely nem klasszikus értelemben vett dráma, hanem inkább dramatizált életkép; nincs főhőse, főcselekménye s így színpadi sorsa az összefogó rendezéssel, az előadás egységével, a színészek összjátékával áll vagy bukik. A vígszinházi előadással kapcsolatban örömmel jelenthetjük: áll! A kitűnő szereplők – Gombaszögi, Dayka, Tolnay, Sivó, Orsolya, Somló, Ajtay, Mihályi s a többiek valamennyien – egyéni színjátszó művészetüket szerencsés összhangba tudják hozni a kollektívummal; Rózsahegyi Kálmán a zarándok szerepében nem tudja megtagadni ösztönös magyarságát, de ez éppen nem árt az egységes hangulatnak, mert a játékából annak bizonyságát kapjuk, hogy aki igazán magyar, az egyúttal igazán emberi.
Kunszery Gyula)