Az egykori nyomortelep hősies harca a munkalehetőség megteremtéséért és az emberibb életért
Látogatás az Auguszta – telepen
Irdatlan nyomorúság ülepedett meg a háború előtt a főváros melletti Auguszta telepen, Kiserdőn, a sashalmi barakktelepen, a Hős- utcában. Itt próbáltak új életre vergődni az egykori vagónlakók és menekültek. Itt éltek eddig. És itt élnek ma is. Menjünk felfedező útra. Nézzük meg, mi történik ma az egykori nyomortanyákon. Máris megadhatjuk a választ: annyi a megoldásra váró súlyos problémánk, hogy a vigasztalan nyomorúság egyelőre megmaradt. Félmeztelen gyermekek, kisírt szemű, időnap előtt megvénült asszonyok, még több görbelábú gyermek, még több hajlotthátú asszony. Férfiak, akik nem tudják, mit kezdjenek az életükkel. Még jobban lesoványodtak, még mélyebben rétegződik rájuk a halálos sápadtság.
Sárga csillag az Auguszta- telepen…
- A telepre annakidején rásütötték a sárga csillagot. Hogy miért, azt ők tudták- mondja a szorgalmas Komlódiné. – Ennek az lett a következménye, hogy a németek felgyújtottak egy csomó házat. A nyomor még jobban összezsúfolódott. Azután a bombázás. Telitalálatok. A bunker és a bunkerben a patkányok. A patkányok híztak, a gyerekek éhen haltak. – Félbeszakítja magát, legyint. - Hogy miből élünk? Mármint a családom? Az uram szobafestő. Munka volna mostan, de az anyag rettenetesen drága. Most is Teleki- piacról jövök. A megmaradt ruhát adtam át, hogy legyen miből anyagot venni. Ha legalább valami kis segítséget kaphatnánk, hogy kijavíthassuk a házat, amelyikben lakunk, akkor könnyebb lenne. - Rámutat egy zölddel befuttatott faépületre a templommal szemben. - Itt az iroda, tessék bemenni.
Lakbér: havi 6 pengő
Fogarassy Józsefné, telepfelügyelőnő irodája tömve van a telep lakóival. Lakbért fizetnek. A régi alapon, havonta 6 pengőt. A felügyelőnő ismer mindenkit személyesen. Megértő és jóságos. Tudomásul veszi, hogy nem tudnak fizetni, legfeljebb az elmaradt bérből törlesztenek. Megérkezik hamarosan Fisch József, főmegbízott, Bedőcs József bizalmi, Frank Józsefné, vöröskeresztes nővér. Ők mentették át a telepet a borzalmas megrázkódtatáson és hisznek abban, hogy a demokrácia új embereket farag a telep lakóiból.
Patkányirtás és építkezés
Hányan laknak a telepen?- kérdezzük.
Itt, az Auguszta – telepen háromezerhatszázan vagyunk.- mondja Frisch József. Mindnyájan be akarjuk bizonyítani, hogy becsületes munkával akarjuk szolgálni az új életet. Már bizonyságot is tettünk róla. Legelsősorban egészségügyi intézkedések történtek. Felszámoltuk a bunkert, kiirtottuk a patkányokat, fertőtlenítettük az egész telepet. A magunk erejéből rendbehoztuk a templomot, a házak nagy részét. Az építkezéshez felhasználtuk a romokat. A romhulladékokból ácsoljuk a koporsókat is. Hulladékokkal tüzel az egész telep. És mi adjuk a tüzelőt sokszor a népkonyhának is.
Mi lesz télen?
Mi lesz azonban a télen?- szól közbe Fogarassyné.- Mi lesz itt, ha nem történik idejében gondoskodás tüzelőről, mi lesz a meztelen gyermekekkel?
Nem győzzük hangsúlyozni, milyen kétségbeejtő a helyzetünk a közegésségügyi téren, mert a telep lakói nem tudnak kitakarítani . Hiábavaló volt minden fertőtlenítés, ha nincs szappan, mosópor, mész. Az egyik óvoda szerencsésen megmaradt. A másikat sürgősen rendbehozzuk. A Gyermekbarát már hozzáfogott a munkához és ez egyelőre nagy segítség lesz. A népligetbe fogják vinni a gyermekeket, reggeltől- estig foglalkoznak velük és enni adnak majd nekik. A Nemzeti Segély is nyaraltat telepi gyermekeket. És legalább lehetővé teszi az anyáknak, hogy munkába mehessenek.
A „rongyos ház” asszonya
Tessék megnézni azt a hat esztendős kislányt. - mutat a vöröskeresztes nővér egy tisztán öltözött csöppségre. – Ez a gyerek gondozza egész nap négy kistestvérét, amíg az édesanyjuk munkában van. Amott, abban a „rongyos házban” lakik egy asszony. A napokban szülte a hatodik gyermekét. Éjjeli féltizenkettőkor. Másnap kora reggel meglátogattam. Ott találtam a tűzhely mellett. Főzött. Délután már mosott is. Itt mindent magunk végzünk el. Mindenki dolgozni akar, nem pedig koldulni. A nyomortelep munkateleppé akar fejlődni.
- Hogy mire van szükség? A legsürgősebb egy foglalkoztató műhely megszervezése. Ne csatangoljanak a serdülő gyermekek tétlenül.
- Miből élnek az emberek?
- Veszünk, eladunk, napszámba járunk, - hangzik a felelet. – Az irgalmas Isten tudja csak, hogyan élünk. Csak legalább a férfiak lennének itthon, vagy a hadisegélyt kapnánk már.
- Az most már hamarosan meglesz. – mondja a főmegbízott. - Én hiszek abban, hogy az Auguszta telepből a munka mintatelepe lesz. Ennek a nyomornak meg kell szűnnie. Az Auguszta telep nem maradhat Budapest „Éjjeli menedékhelye”.
Orrfacsaró bűz gomolyog a telep körül, de már dolgoznak a csatornázáson. Most még égetően tűz a gyógyító nap a szegény, rongyos, szánalmas házakra. Sütkérezik a nyomor a napon. Az őszi esőkre, a jeges télre nem mer gondolni.
