Erdős Klári három év után újra a jégen

Kedden délelőtt hosszú, fáradságos munka után megnyíltak a Műjég kapui. A megnyitó a legegyszerűbb és legszűkebb keretek között zajlott le, melyen a KKE vezetősége átadta a műjégpályát a magyar sportnak.

Pillanatok alatt híre futott a városban a megnyitásnak és egy órával később már több százan rajzolták a köröket a tükörfényes jégen. A tavalyelőtti pályának a nagyobbik része van csak egyelőre nyitva, középen egy kisebb körrel, a műkorcsolyázók részére. Csupa boldog, kipirosodott arcú embereket lehet látni, akik talán magukban nem is hitték, hogy lesz még az idén műjég.

Vida Béla, a műjég sportigazgatója, így beszél a megnyitásról:
– A munka ünnepe ez a nap. Boldog és büszke vagyok, hogy én is részt vehettem ebben a munkában. Márciusban, mikor elhatároztuk a műjég újjáépítését, nem gondoltam, hogy ilyen nehéz feladatunk lesz.

– Munkánkat még nem fejeztük be, mert a klubház még nincs rendben. A hét folyamán azonban remélhetőleg az öltözők, padok és a melegedők is készen lesznek.

Közben lassan egyre többen, és többen korcsolyáznak lenn. Itt van már élversenyzőink közül Király Ede, Botond Györgyi, Erdős Klári a Saáry-lányok is jelen látjuk. Peterdi Mártát is, aki a teniszütőt most már a korcsolyával cserélte fel.

Király Ede itt áll mellettünk és a jégről beszél:
– Ezelőtt másfél hónappal még mesébe illő csodának látszott a pusztulás láttára, hogy december elején műjegünk lesz – mondja. – Most a nyitáskor nem lehet probléma előttünk, hogy a korcsolyázás egyenlőre még nem a régi méretek és körülmények között indul. Hisz elődeink is, így Kromberger Lili, Szende Andor, Horváth Opika természetes jégre utalva, Orgonista, Szalay, Rotter, Szollás, a Szekrényessy testvérek, Pataki, Terták, Kállay pedig fedett pálya nélkül is a nemzetközi versenyek bajnoki babérjait szerezték meg a magyar színeknek.

– Ezek a példák és maga az a tény, hogy műjegünk van, hallatlan lelkesedéssel tölt el bennünket. Erre a lelkesedésre szükség is lesz egy óriási hátrány leküzdésében, ami a múlt esztendei rendszeres sportolás kiesése miatt keletkezett.

Közben Erdős Klárit látjuk meg, amint éppen a jégre készül.
– Mondja, kedves Klári, mi az érzése, hogy annyi idő után újra korcsolyázik?
– Sajnos, be kell vallanom, hogy nincsenek pontos érzéseim. Három éve nem volt korcsolya a lábamon, így bizony félek egy kicsit, attól a perctől, amikor korcsolyám alatt fogom érezni a tükörsima, ragyogó – és bizony, igen síkos – jeget.

– Néha ez a szorongó érzésem van, hogy nem is fogok tudni megállni a lábamon, de ez csak pillanatokig tart, mert a következő percben már sokkal magabiztosabb vagyok. Örülök, hogy újra korcsolyázhatom, mert nagyon szeretem a jeget és a műkorcsolyázást – s azzal szalad a jégre.