A Zeneakadémia nagytermének közönsége már jóval a kitűzött időpont előtt zsúfolásig megtöltötte a széksorokat. A tanács bevonulása előtt élénk megbeszélés tárgya volt a tegnapi perdöntő tárgyalás. Általános vélemény alakult ki, hogy Winekelmann és Veesenmayer vallomásai eldöntötték a per sorsát és Imrédy Béla ellen emelt vádak egytől-egyig beigazolást nyertek.
A bűnösség megállapítása többé nem vitás.
Az egyik csoportban, ahol jogászok foglaltak helyet, még mindig Szálasi Ferenc megesketéséről folyt szó. A jogászok etikai és jogi nézeteiből általában helytelennek tartották, hogy a nemzet legnagyobb sírásóját, történelmünk leggyalázatosabb alakját, a Népbíróság esküre bocsátotta.
Érdekes jogi álláspontot foglalt el dr. Sebestyén Ernő, az ismert büntetőjogász, aki munkatársunknak a következőket mondotta:
- Nemcsak etikai és morális szempontból kellett volna mellőzni Szálasi megesketését, de a bűnvádi eljárási jog szellemében is. A pörrendtartás értelmében a vádlott akkor sem tehet esküt, ha vallomása vádlott társaira is vonatkozik. Szálasi pedig vádlott társa Imrédy Bélának! A társvádlotti minőséget pedig nem szünteti meg az a technikai megoldás, hogy az ügyet nem együtt tárgyalják. Kétségtelen, hogy Szálasi-Imrédy ugyanannak a bűnügynek részese, amelyben lényegileg ugyanaz a vád: nemzetgyilkosság. Ugyanaz a sértett is: Magyarország, a magyar nemzet, a magyar nép. Mindeken felül cselekvőségük összefügg, mert látszólagosan kapcsolódik egymásba. A lejtőn lefelé rohanó szekéren Szálasi Imrédy kezéből tépte ki a gyeplőt, hogy még eszeveszettebb rohanást erőszakoljon ki.

A mai tárgyaláson egyébként a perbeszédek kerültek sorra.

Elsőnek Sulyok Dezső dr. népügyész, majd Horváth Zoltán politikai ügyész mondja el vádbeszédét. Ezután szólal fel Káldi István dr. védő, végül Imrédy Béla az utolsó szó jogával él.

Háromnegyed kilenc órakor nyitotta meg Nagy Károly elnök az Imrédy-per főtárgyalását és nyomban átadta a szót Sulyok Dezső népügyésznek, aki nagyhatású vádbeszédében történelmi visszapillantást vetett az elmúlt korszakra és hangsúlyozta, hogy a demokratikus Magyarország az igazságosság elvének falán épül fel. Ennek az igazságosságnak kell kiütközni ebből az ítéletből is - mondotta.

Beszélt az elszalasztott történelmi pillanatokról, amikor is a nemzet visszatérhetett volna a nemzetek családjába, ha nem olyan vezetői lettek volna mint, Imrédy és társai.
- A boldog népek ma ünneplik vezetőket, a boldogtalanok pedig a bíróság elé viszik volt vezetőiket. A magyar tragédia Ádámja Horthy volt, Luciferje pedig Imrédy Béla.

Sulyok Dezső dr. ezután végigment az egyes vádpontokon, valamennyi terhére rótt bűncselekményben tökéletesen igazoltnak látja Imrédy bűnösségét, ezért a legsúlyosabb büntetés kiszabását indítványozta.

A nagyhatású vádbeszéd után Horváth Zoltán politikai ügyész emelkedett szólásra.
Imrédy Béla megbocsáthatatlan bűnei azok, amikért én vádat emelek, - kezdte Horváth Zoltán. – A nemzet lelkének megmérgezője, a nemzet becsületének olyan meggyalázója áll a bíróság előtt, hogy az példa nélkül álló. Két nemzedéknek kell megfeszített munkával dolgoznia azért, hogy felépítsék mindazt, amit a nép most bíróság előtt felsorakozó kalandorai összerombolnak. Gulliver beállt a törpék közé és eltékozolt mindent, amit az ország javát szolgálta volna.
Szavait így fejezte be:
- A magyar nép nevében halált kérek fejére!
A vádbeszédek elhangzása után dr. Káldi István védő beszédére került sor, majd Imrédy Béla szólalt fel az utolsó szó jogán.