A Baky-Endre-Jaross-trió december 17-én kerül a Népbíróság elé

Baky László ügyében a népbíróság Jankó-tanács december 17-ére tűzte ki a tárgyalást, Bakyval egyidejűleg a vádlottak padjára került Endre László és Jaross Andor is.

A vádirat nagy részletességgel terjeszkedik ki Baky László személyére. Ez az eladósodott ember a gyors pénzszerzési módot a politikai berkekben igyekezett meglelni. Minden meggyőződés nélkül, kizárólag anyagi érdekből választotta a szélsőjobboldali irányt és építette ki német összeköttetéseit.

El is indult azon az úton és elérte, hogy a Sztójay-kormány alatt mint belügyi államtitkár magas pozícióba lendült. Bakynál véresebb kezű ember sohasem viselt ilyen magas tisztséget Magyarországon.

Baky 1938 szeptember elsején, tehát ugyanazon a napon, amikor megvált a csendőrségi szolgálattól, nyomban belépett a Szálasi-pártba, amely Budapest és környéke megszervezésével bízta meg. A következő év júniusában mandátumhoz jutott.

Baky volt az, aki a csendőrség kebelében bevezette a politizálást. Az ő műve volt az, hogy a csendőrség egyik melegágya lett a fasiszta propagandának. Nagy buzgalommal építette ki német kapcsolatait és ezeknek köszönhette, hogy 1944 március 25-ikén belügyi államtitkárrá nevezték ki. Főprotektorai, Veesenmayer és Winckelmann, már kinevezése előtt biztatták, hogy teljhatalmat adnak neki tervei végrehajtásában. Maga Szálasi is megerősítette egyik vallomásában, hogy Bakyt nem lehetett elnyomni, mert Himmler kedvence volt.

Amikor Baky a rendőrség és csendőrség politikai főfelügyelője lett, a legfelsőbb fokon ő döntött a kitelepüléssel kapcsolatos rendőri és csendőri intézkedésekről. Baky Endrével és Jarossal közösen elképzelhetetlen károkat okozott az ország hírnevének azokkal a brutalitásokkal és atrocitások tömegével, amelyeket a csendőrséggel végrehajtattak.
Bakyék – a vádirat szerint – többszázezer ember haláláért felelősek, azokért, akik a német megsemmisítő táborokban szenvedték az irtózatos halált.

Múlt év júliusában még a Sztójay-kormány is belátta, hogy Bakyval és Endrével valamit csinálni kell. Június 31-ikén minisztertanács ült össze, amelyen többek között Arnóthy-Jungerth Mihály ismertette a deportálások kegyetlenségeit és a külföld megvetését és ellenséges érzületét Magyarország iránt. Felszólalásának csak csekély eredménye volt, a triót utasították a deportálások „emberségesebb végrehajtására, de a gyakorlatban semmiféle eredménye ennek nem mutatkozott.

Jellemző ennek a gonosztevőnek lelkületére, hogy most, miután kézrekerült és összeállították bűnlistáját, tagadja az embertelenségeket. Mindent társaira hárít. Védekezése azonban megcáfolást nyer nemcsak az életben maradt szerencsétlenek vallomásaival, hanem azokkal a cinikusokkal, akik annakidején egy követ fújtak a legvérmesebbnek banditával.

Baky Endrét vádolja a gazságokkal. Endre ugyanezt teszi Bakyval. És most mind a kettő Jarosst kiáltja fő-főbűnösnek. A népbíróság igen sok tanút hallgat meg, akiknek vallomása alapján Bakyról olyan kép vetítődik elénk, amely minden legapróbb részleteiben is bizonyítja a vádlott bűnösségét.