Bécs, február 6.

Ebéd után betévedtem a Collegium Hungaricum átellenében egy sörözőbe, egy csésze 30 groschenes kávéra. Néhány perc múlva asztalom felé közeledett egy pirosképű, gyér szőkebajuszú, csizmás fiatalember. Meghajolt, leült.
Bécsi élelmiszerjegyeket vett elő, szép fehérkenyeres szendvicseket hozatott és jó étvággyal fogyasztotta az UNRRA küldeményét.
Kisvártatva polgáriruhás ifjú közeledett. Ez is morgott felém valamit, azután leült.
- Te magyar vagy? – kérdezte a csizmástól.
- Igen, honnan tudod?
- A csizmádról – hangzott a válasz. – Hazamész?
- Igen, két napra „átlibbenek” a határon – közölte a csizmás. Az amerikai zóna határán is „átléptem”, a magyar határon is inkognitóban fogok átlépni. Tudom az erdei ösvényeket.
- S miért így? – kérdi a civil.
- Otthon szörnyű állapotok vannak. Minden rendes ember az Andrássy-út 60-ban ül.
(Kezd a dolog érdekelni. Ezek azelőtt is az Andrássy-út hatvanban ülhettek, csak az emeleten s nem a pincében.)
- Csakugyan – mondja a civil. Én már voltam otthon. Visszjöttem s itt is maradok.
A csizmás:
- Otthon csak a zsidók járnak szabadon. Az én apám, aki államtitkár volt, szintén ül. Természetesen ártatlanul. Gazság. Semmi bűne és sanyargatják.
- Te katona voltál? – kérdi a civil.
- Igen. A háború kitörésekor a finn hadseregben voltam önkéntes. Aztán a magyar hadseregben szolgáltam.
- Itt Bécsben hol laksz?
A Collegium Hungaricumban a Vöröskereszt vendége vagyok, de gyalázatos hideg van s komisz a koszt.
- Te erdélyi vagy? – érdeklődik a civil.
- Nem, gödöllői – válaszolt a csizmás.
(Ekkor már kapcsoltam s tudtam kivel ülök együtt.)
Aztán még hosszasan fejtegették, bámulatos egyetértésben, hogy Pesten milyen szörnyűségek történnek az „ártatlanokkal”, hogy milyen pech, hogy a németek elvesztették a háborút, ámbár Szálasi is Hitler segítségére sietett – kár, hogy csak az utolsó percben.
- Hja – sóhajt a csizmás – ha Szálasi előbb jöhet..!
Felrobbantottam a bombát. Felkeltem s szerényen ezt mondtam.
- No, Endre úr, remélem maga is ártatlanul fog ülni a ludovikai lopásért, a halálra kergetett Barakovicsért, de akinek egyik nagymamája véletlenül zsidó volt. A kedves papát ne féltse a kötél a minimum. Annyit, amennyit érdemel, úgy sem kaphat… Addig azonban, míg hurokra kerül beprotezsálom a Collegium Hungaricumba, hogy jobb legyen a koszt s melegebb a szoba. Ennyi csak jár egy Endre fiúnak!...
Érdekes, ugye?