A férgese most hullik el!

A Népügyészség vezetője nyilatkozik a korrupt népügyészekről

A közvélemény a legnagyobb idegességgel fogadja azokat a jelentéseket, melyek a népügyészségen történt sorozatos botrányokról számoltak be. Az utóbbi napok letartóztatásai rávilágítottak több visszásságra, amelyek állandóan foglalkoztatják a bűnügyi hatóságokat. Megvesztegetésekről, panamákról, protekcionizmusról, kijárásokról van szó. Sajnos, nem ok nélkül.
De nemcsak személyi összetételben vannak bajok a népügyészségen, nemcsak arról van szó, hogy egyes népügyészek megfeledkezve magukról, bűncselekményeket követtek el, hanem magáról az intézményről is. Rendszertelenség, fejetlenség, hozzánemértés lett úrrá a népügyészségen. Mindezekről bárki meggyőződhet, aki veszi magának a fáradságot és elmegy a Markó-utcai népügyészség hivatali szobáiba.

Eltűnő akták

A népügyészek szobái – kevés kivétellel – tárva-nyitva állnak. Az íróasztalon fekszenek a fontos akták, azokat bárki megnézheti és ha éppen nem rest, magával is viheti. Ellenőrzés úgyszólván alig van. Még súlyosabb a helyzet a segédhivatalokban. A szűk hivatali szobákban heringek módjára összezsúfolódva állanak az emberek. Aktákat kérnek ki, aktákat adnak vissza. A tisztviselők ügyet sem vetnek arra, vajon mindent visszakaptak-e? Az asztalok körül az érdekeltek ülnek, előttük fontos akták feküsznek, ha aztán egy-egy okirat eltűnik, akkor bottal üthetik a tolvaj nyomát.

Meg kell állapítani, hogy a segédhivatali tisztviselői kar nem áll hivatása magaslatán. A legtöbbje kezdő, tapasztalatlan fiatal leány, vagy egészen más foglalkozási ágból idekerült férfi, akiknek fogalmuk sincs – kevés kivételtől eltekintve – az adminisztrációról.
Ezekkel a visszásságokkal kapcsolatban munkatársunk beszélgetést folytatott Molnár Sándor dr. népügyésszel, a Népügyészség vezetőjével. A népfőügyész a legteljesebb mértékben elismerte, hogy a vezetése alatt álló hivatalban, mind személyi vonatkozásban, mind az adminisztrációban súlyos hibák vannak.
- A Népügyészség – mondotta – úgyszólván a semmiből épült fel. Ma már gigantikus szervvé duzzadt. Hosszú időn keresztül figyeltem a Népügyészség működését és magam is meggyőződtem, hogy visszaélések folynak. A bajok orvoslására kijelöltem egy népügyészt, hogy ellenőrizze a népügyészeket és a segédhivatali tisztviselői kart. Sajnos, kézzel fogható bizonyítékokat nem tudtam szerezni a bűnösök ellen.

Arra a kérdésre, hogy miért nem történt tisztogatás és miért nem válogatják ki a megfelelő embereket a megfelelő helyekre, Molnár Sándor dr. így válaszolt:

Jellembeli fogyatékosságok

- Minden szépítés nélkül be kell ismerni, hogy a népügyészségbe sok olyan elem került, melyeknek életfelfogása, jelleme ellenkezett a köztisztviselői tisztségekről alkotott fogalmakkal. Hiába kerestük a becsületes, demokratikus érzésű jogászokat és kértük őket, hogy vállalják a vádló szerepét, fáradozásaink eredménytelenek maradtak. Így kénytelenek voltunk majdnem válogatás nélkül olyan embereket alkalmazni, akik azután tisztségüket hasznothajtó, konjunktúrális üzletnek tekintették. Hatalmukat, befolyásukat aprópénzre váltották fel. A férgesei most hullanak el ennek a garnitúrának.
- Nem akarok általánosítani – folytatta – de védeni sem akarok senkit sem. Különösen Matiszfalvit és Fontányt, akik jómódú, gazdag emberek és mégis letértek a becsület útjáról. Velük szemben tehát jellembeli fogyatékosság terhére kell írni, hogy bűncselekményeket követtek el.
- Büszkeséggel állíthatom, hogy az igazságszolgáltatás berkeiben nevelődött és demokratikus hitvallásukról tanúságot tett, puritán köztisztviselői kar tagjai közül egyetlen egy sem tévedt meg, bár kevesebb fizetést élveznek, mint egy közrendőr.

Akik becsületesek

- Ami pedig a segédhivatali személyzetet illeti, - mondotta Molnár Sándor dr. – ott a bajok nem ilyen súlyosak. Csupán gyermekbetegségekről van szó. A főbaj itt is az, hogy 90 százalékban kívülről jöttek, kevés gyakorlattal rendelkeznek. Most tanfolyamokat indítunk és vizsgák útján rostáljuk ki azokat, akik nem felelnek meg. Senkinél sem fogjuk tűrni, hogy alkalmi keresetnek tekintse hivatalát. Meg kell jegyeznem azonban, hogy sokan őszinte, törekvő munkatársai a demokráciának, akik kis jövedelmükért becsületesen végzik feladatukat.
- Ha teljes gyógyulást akarunk, - fejezte be érdekes nyilatkozatát a népfőügyész – úgy elsősorban szociális téren kell javításokat eszközölni. Meg kell tisztítani a népügyészséget az oda nem való elemektől. Gondoskodni kell megfelelő helyiségekről s akkor remélhető, hogy a bűnkrónikában kevesebbet fognak szerepelni a köztisztviselők.