„János vitéz” Archangelszkben

János vitéz Tündérországa, a Tűzhányók birodalma s más óperenciántúli tájak után elkészült most a jeges tengeri is. Különös és megható előadása volt a „János vitéz” daljátéknak fantasztikus távolságra a magyar földtől, olyan tájakon ahol nyolc hónapot él – délután két órákor kezdődik az éjszaka! Archangelszkben a magyar hadifoglyok gyönyörű színháztermet és szép színpadot építettek, hogy tréfákkal és dalokkal szórakoztassák egymást a hosszú és vigasztalanul sötét estéken. Én is részese voltam a munkának, melyről most számolok be a magyar olvasónak, mikor nyolchónapos utazás után Archangelszkből megérkeztem Budapestre. Köri László hadifogoly, aki színész volt, emlékezetből leírta Kacsók és Heltai daljátékát: a „János vitézt”.

Illés Béla budapesti muzsikus pedig a kottákat, ugyancsak emlékezetből. Halász Zoltán rajzoló pompás díszleteket festett. Köri játszotta János vitéz szerepét, rátaláltak Bagó trombitás, a francia király, az udvari bolond és a strázsamester megszemélyesítőjére is, akadt egy hadifogoly, aki vállalta a gonosz mostoha alakítását, csak éppen – Iluskát nem találtak…
Honnan vegyenek ilyen szüzies, szende és leányt a fogolytáborban, ahol csupa szakállas, marcona férfi található?... Végre beugrott a szerepbe a leglányosabb külsejű hadifogoly. Kalmár György.
Megkezdték a próbákat. A késő éjszakáig dolgoztak, hogy a díszletek idejére elkészüljenek, a szabómesterségűek a jelmezeket varrták, a villanyszerelők a fényhatásokat készítették elő és végre megtarthatták a „nyilvános főpróbát.” A négyszáz személyt befogadó színházterem zsúfolásig megtelt hadifoglyokkal, orosz tisztekkel és polgári személyekkel.
Óriási sikere volt a hadifogolyegyüttesnek.

Köri háromszor is elénekelte belépőjét: „Én, a pásztorok királya..” Kalmár György olyan „élethűen” elbájolóan és tehetségesen alakította Iluskát, hogy előadás után – virágcsokrot kapott egy hódolójától. A bemutatót már felerészben orosz közönség tapsolta végig. A főszereplők, Köri, Kalmár, Sipula, Pufi és Adler, a zenészek, a díszletfestők és a többiek, akik az előadás sikerében osztozkodtak, nem győzték fogadni a gratulációkat. Négyszer játszották Archangelszkben a János vitézt!
Lukács László




„Csicsónénak három lánya…”

Beszámoló a Fővárosi Operettszínház bemutatójáról

A pajzán régi nóta kezdődik így: „Csicsónénak három lánya, három lánynak egy szoknyája…” A duhaj dal most – operettcím lett: a Fővárosi Operett Színház ujdonságának neve ez! Békeffi István és Kellér Dezső műve a mulatságos mese, ők a szerzői a könnyen énekelhető, hajlékony verseknek is. Komjáti Károly ezúttal nagyigényű muzsikát írt. Szimfónikus arányokig jut el a jazz ebben a művében, amelyet bőven áradó dallam-lelemény és mesteri hangszerelés jellemez. (Az új operett zeneszerzőjét csak olyan színházigazgató választhatta ki, aki – maga is kitűnő muzsikus!) A rendezés Tihanyi Vilmos igen szép munkája: dús képzelőerő és választékos ízlés a legnagyobb erényei. (Szeretnők azonban figyelmeztetni a rendezőt, hogy az egyébként kedves szöveg fölösleges részleteit bátran elhagyhatja!)
Honthy Hanna ezúttal anyaszerepet játszik. Olyan fiatal, bájos és kedves, hogy ez a Csicsóné inkább – Csicsóné negyedik lányának látszik, mint a három lány mamájának. Szép hangja felszabadultan szárnyal és már az első estén megszerzi a népszerűséget az új Komjáti-slágernek. A leányokat a koboldvidámságú Csikós Rózsi, a porcellánbabaszerű Kardos Magda és a széphangú Mátrai Márta alakítja. A három Csicsó-lány triászában az első táncban, a második játékban, a harmadik énekben kitűnő! Latabár Kálmán, Budapest legnagyobb nevettetője mintha száz tenyérrel pazarolná a bohóságot! Solthy jelenetei kedvesek és szívetostromlók. Antalffy kitűnően táncol és rokonszenves színész. Az együttesből kiemeljük még Somogyi Katit, Pártos Gusztávot és id. Latabár Árpádot. A táncokat a Rudas fivérek tanították be, akik remek akrobatikus revüjelentek is mutattak be Sugár Babával együtt. Elismerés illeti a táncosok karát, élén Csikós Eszterrel. A szinfónikus operett-jazzt Bródy Tamás vezényli tehetségesen, a díszletek káprázatos szépségéért Bercsényi Tibornak gratulálunk. A statisztéria sajnos gyenge! Egészbevéve: az operett nemcsak mulatságos és dallamos, de a szemnek is megadja a magáét: káprázatos!
Pataky Károly