A Daily Herald riportja a „koporsós” Wing-Jeo Thomas őrmesterről

Mr. Wing Yeo-Thomas 45 éves nyugodt, izmos angol férfiú. A közeli napokban Franciaországba költözik és Párisban nyit egy szabóságot: eredeti londoni foglalkozása ugyanis „toilor for gentleman”. Nem először megy Párisba. Járt már ott a háború alatt is, akkor, amikor egész Franciaországban forró volt a helyzet.
Olyan kalandokon ment keresztül, hogy kevés bizonyosság van a tekintetben: vajjon hasonló kalandok más embert élve hagytak volna-e – írja a róla szóló cikkben a Daily Herald. Mr. Wing Yeo-Thomas arról nevezetes, hogy kétszer halt meg és mégis divatáruüzletet nyit.

Egy halott átjut a kordonon....

A világháború alatt a brit hírszerző osztályon dolgozott, mint repülőtiszt. Először 1945 szeptemberében „halt meg”. Francia területről Londonba akart visszarepülni, de gépe motorhiba következtében lezuhant, ő maga ejtőernyőn ért földet. Rövid vizsgálódás után rájött, hogy német gyűrű veszi körül, ahonnan menekülnie a lehetetlenséggel határos.
Elhatározta, hogy hullává válik. Egy parasztházban halottnak tetette magát, szereztek számára egy koporsót és halála előti kérésének engedelmeskedve, a házbéliek, mint fertőző halottat átszállították a német kordon vonalán.
A következő hónapokban keresztülbarangolta egész Franciaországot és amikor Angliába visszaindult, fontos okmányokat és titkos iratokat vitt magával a németektől.

Jeges fürdő – fejjel lefelé

Londonból néhány hét múlva visszarepült Franciaországba és ekkor történt a végzetes rohanás – négy hónappal a partraszállás napja előtt. Repülőgépe lezuhant, Wing Jeo-Thomas német fogságba esett. A németek a hirhedt „fürdőtortúrának” vetették alá.
Mr. Wing Yeo-Thomas elmondotta a Daily Herald munkatársának, hogy ez a fürdő rettenetes dolog. „Képzeljen el egy embert, aki bilincsbe van vetve. Fejjel lefelé átlógatják egy gerendán és a gerenda alatti medence jeges vizébe mártogatják. Ezt a műveletet mindaddig megismétlik, amíg az áldozat el nem veszti öntudatát. Akkor meleg vízbe mártják, „fellocsolják”, megmasszírozzák, hogy visszanyerje eszméletét és akkor az egész hideg fürdő kezdődik előlről – fejjel lefelé.
Négy hónapon keresztül fürdette őt ilyen módon egy német katonatiszt. Meg akarta tőle tudni azokat az információkat, amelyeket magával vitt Londonba. – Ez a német tisztecske azonban elfelejtette azt, hogy angol vagyok – mondja Mr. Wing Yeo-Thomas. – Fürdetés után mindig levittek egy levegőtlen, sötét földalatti cellába. Untam az egyedüllétet, így hát énekelni kezdtem. Amennyire erőmből telt, eléggé harsogva kiabáltam bele a levegőbe az It is a long way to Tiperary, a God save the King és a Rule Britannia dallamait. Amikor fent megúnták az éneklésemet, akkor mindig lejött egy német katona, aki puskatussal öszevert. Verés alatt azonban mindig nyitva hagyta a cella ajtaját és így legalább levegőhöz tudtam jutni.

„Négy őrt eltemettünk”

- Egy napon harminchat fogolytársammal felkísértek egy udvarra – sorolja további élményeit Mr. Wing.
- Itt tudtuk meg, hogy Buchenwaldba irányítottak. Ezek a szerencsétlen németek azt hitték, hogy annyira legyengültünk, hogy elég, ha négy kísérőt adnak mellénk. Mind a négy németet eltemettük útközben. Menekülés közben harcba is keveredtünk és a négy némettől elvett fegyverrel sikerült a másvilágra küldeni néhány nácit, sajnos, közülünk is tizen odavesztek. E harcok közben másodszor is megtörtént, hogy halottnak tetettem magam, csak így tudtam elkerülni, hogy belém eresszenek egy golyót.
- Néhány nap mulva a német harci csoport elvonult, úgy félnapig feküdtem még a földön, aztán....
- A felmentő csapatok megérkeztek. Nyitva volt már az út az amerikai vonalak felé. Most aztán békésen akarok élni – fejezi be Mr. Wing Jeo-Thomas elgondolkozva. Mellén díszesen csillog a Györgykereszt és feje fölött, a könyvespolcon némán figyelnek a merész vállalkozások alatt összegyűjtött kabalafigurák.